Több blogon is találkoztam a “feminizmus” különböző árnyalataival. Olvastam olyat, hogy még a mai napig is szükség van rá, még mindig előfordul, hogy hátrányban vannak a nők (munkahely, család, iskola), és olvastam olyat is, hogy a feminizmus egy betegség, mert csak elszajhásodnak tőle a nők, és nem csoda, ha nem kellenek így senkinek hosszútávra.
Azt hiszem, társadalmunk még nem igazán érzi a határt a hasonlóság és a különbség között…
Hagyjuk inkább egymást békén, hagyjuk abba ezt az ujjal mutogatást! A nők is és a férfiak is ugyanúgy ludasak ebben a dologban. Foglalkozzon mindenki azzal, amivel szeretne, de ne egymásban keressük a hibát, először önmagunkban tegyünk rendet!
Akkor, és csak akkor alakulhat ki egészséges feminizmus, egészséges egyenrangúság, egészséges együttműködés, egészséges bármi, ha megtanuljuk értékelni a különbségeket. Ha a különbségekben nem a hátrányt, hanem az előnyt keressük. Mert azért vagyunk különbözőek, hogy eredményesen együtt tudjunk működni. Közhelyek… de ha hallgatnánk a közhelyekre, lehet, kevesebb problémánk lenne…
Hogy egy klasszikus idézzek (Stephen Covey: A kiemelkedően sikeres emberek hét szokása):
– Van gyermekük? – kérdeztem.
– Igen. Kettő.
– Igazán? – kérdeztem hitetlenkedve. – Ezt hogy csinálták?
(…)
– Mintha nem tudná, hogy csináltuk – válaszolta a férj.
– Hát úgy, hogy értékelték a különbségeket!
Ezek a valóban sikeres emberek egyébként – most azokra gondolok, akik tényleg sikeresek, nem csak annak látszanak – ezek az emberek megtanulták értékelni a különbségeket, így tudnak egy harmonikus házastársi kapcsolatban élni, és a feleségüket (férjüket), nem cselédként, hanem partnerként kezelni. Sem a férfi, sem a nő nem ér kevesebbet a társuknál. Ezek az emberek ezt példaértékűen képviselik, mert nem a vélemény, hanem a példa változtatja meg a világot.
Mi sikeresek szeretnénk lenni, nem csak pénzügyileg, párkapcsolatilag is. Szerintem jó úton járunk. Épp ezért csapatként tekintünk magunkra, és igyekszünk értékelni a különbségeket. Hiszen akad! 🙂
Számos könyv van, amely tud ebben segíteni: többek között Allan Pease könyveit ajánlom, mert ő sokat foglalkozik a női-férfi különbségekkel, de a téma nem fekete fehér, hanem rendkívül árnyalt – több árnyalata van, mint 50 (és nem csak szürke)! ;D
Szép napot és jó olvasást minden érdeklődőnek! 🙂
Vélemény, hozzászólás?