Akkoriban nem hittem el, hogy így van. Pedig így van. Mert kipróbáltam. Nem egyszer, nem kétszer, folyamatosan. És jó eredményeket hozott. Egyre jobbakat. Íme, ezek az én meglátásaim és tapasztalataim – őszinte poszt, mélyvíz.

1. Cseréljük le a képet torzító lencsét!

Az elv nagyon egyszerű, már Shakespeare is megírta “Mert nincs a világon se jó, se rossz; gondolkozás teszi azzá“. Magyarul, nincs jó esemény és rossz esemény, nincs jó körülmény és rossz körülmény, nincs jó tett vagy rossz tett, nincs jó döntés vagy rossz döntés. (Nyilván etikus és törvényes keretek között.) Minden olyan, amilyen lencsén keresztül szemléljük. Lencse nélkül viszont csak esemény van, körülmény van, tett van, döntés van, amelyek alapján nekünk a legjobbat kell kihozni az életünkből, ahelyett hogy belerokkannánk és feladnánk. Hatalmunk van a lencséink felett.

Annak idején, amikor depressziós voltam, nem értettem, mit jelent ez. Egy szakítás is rossz elsőre, és foggal-körömmel próbáltam ragaszkodni ahhoz a személyhez, aki épp el akar hagyni. De néhány hónapra rá be kellett látnom, hogy mennyivel jobb így mindkettőnknek. Később rájöttem, hogy a szakításnak mindig oka van, és bár teljesen természetes, hogy fáj, és át kell élni, de megtanultam a fájdalommal és önsajnálgatással töltött időt lerövidíteni, tanulni belőle, a helyzet hasznosságát értékelni, és előre tekinteni.

2. Határozzuk meg a ráhatási körünket!

Hogyan akadályozzuk hát meg, hogy belerokkanjunk és feladjuk? Ismerjük fel, mi az, amire van ráhatásunk, és mi az, amire nincs. Tanuljunk meg a kettő között különbséget tenni, és amire van ráhatásunk, arra hassunk, amire nincs, ahhoz meg alkalmazkodjunk. Ne fordítva, mert akkor csalódottak leszünk.

Például arra nincs ráhatásom, hogy a szénhidráttól mennyire hízok, ezt el kell fogadnom. Arra viszont van, hogy mennyit eszem belőle. Ha azon sír a szám folyton, miért hízok “mindentől”, soha nem leszek elégedett magammal. Ezt nem tudom befolyásolni. Ezt a “dobozt” kaptam erre az életre a lelkem “tárolására”. Használati útmutatót ugyan nem adtak hozzá, de ki lehet tapasztalni, hogy működik, és aszerint használni.

3. Reagáljunk proaktívan!

Jön egy behatás – valaki mond valamit, esetleg felelősségre von valamiért -, és arra reflexből reagálunk, de nem feltétlenül azt, ami abban a helyzetben helyes volna. Meg kell hát tanulnunk, hogy ne reagáljunk mindenre azonnal. Az akció és reakció között pihenjünk meg egy fél pillanatra, és ismerjük fel, hogy mi is az valójában, amit mondani szeretnénk.

Sokszor reagáltam én is rosszul dolgokra, és ma sem mondom magam tökéletesnek, de megtanultam kordában tartani azokat a tetteket vagy mondatokat, amiket első érzésre tennék vagy mondanék. Sőt már előfordul néhányszor, hogy hasonló szituációkban eszembe se jut olyan tett vagy mondat, ami néhány évvel ezelőtt még a természetes reakcióm lett volna. Valahogy sokkal kiegyensúlyozottabb így az élet.

4. Csípjük el a felesleges érzelmeket, és az ezekből származó negatív gondolatokat!

Fel kell ismerünk, melyek azok az érzelmek, amelyekre nincs szükségünk a boldogságunk és mások boldogsága érdekében. Ezeket az érzelmeket meg kell tanulnunk észrevenni, megvizsgálni, és kispadra ültetni. A legfontosabb érzelem úgyis a szeretet, amire szükségünk van! Ez nem azt jelenti, hogy nem szabad, hogy más érzelmeink legyenek. Az érzelmeket mindenképp át kell élni, de nem feltétlenül abban a percben, amikor ők akarják, hogy érezzük őket. Főleg nem szabad hagyni, hogy hosszasan elhatalmasodjon rajtunk. Az adott érzelem, bár bennünk van, nem azonos velünk. Olyanok, mint a rossz gyerekek, de meg lehet őket rendszabályozni.

Fájdalomból, irigységből, félelemből, bosszúságból cselekedni általában nem hoz jó eredményt. Ilyenkor előfordulhat, hogy az ember másokat vádol, vagy másokat próbál kényelmetlen helyzetbe hozni, pedig tiszta fejjel, pozitív érzelmekkel nem tenne ilyet. Más helyzetben ezek az érzelmek azok, melyek hátráltatják az embert céljai elérésében. A fájdalom és a düh engem már ritkán hátráltat, de a félelemmel sajnos még gyakran akad dolgom…

5. Beszéljünk kedvesen másokkal!

Beszéljünk úgy másokkal, ahogy szeretnénk, hogy velünk beszéljenek. Bánjunk úgy másokkal, ahogy szeretnénk, hogy velünk bánnának. Olyan elvárásaink legyenek önmagunkkal kapcsolatban, amit másoktól is elvárunk. Szavaink, véleménynyilvánításaink ne legyenek bántóak, minősítőek, vagy bármilyen más negatív érzelmet keltőek.

Erre főleg nem vagyok büszke, de régen például előfordult néha, hogy a szavaim bűntudatkeltőek voltak, és ilyenkor legtöbbször észre sem vettem az eredményüket. Most már tudom, hogy a bűntudatkeltés romboló hatású, megtanultam felismerni, és eszerint igyekszem megbeszélni a problémáimat.

6. Értékeljük azt, amink van, örüljünk az apróságoknak is!

Ne várjuk el a körülményektől, hogy boldoggá tegyenek minket. Legyünk alapvetően nyitottak arra, hogy mindenben megtaláljuk a jót, a hasznosat, aminek örülni lehet! Tanuljunk meg a legapróbb, legalapvetőbb dolgoknak is örülni, és ne keressünk benne szálkát. Vegyük észre, milyen szerencsések vagyunk, hogy ezeket az apróságokat megtapasztalhatjuk.

Örüljünk például annak, milyen szép színes az ősz, és ha mellettünk valaki örül neki, ne törjük le a jókedvét negatív megnyilvánulásokkal, mint például: holnaputánra úgyis lehullik, nem marad belőle semmi – és ne is figurázzuk ki az örömét. Tanuljunk meg örülni mások örömének is! Ne vegyük el másét, hanem tegyük sajátunkévá is! Az öröm nem egyszemélyes fülke, rengetegen beleférnek.

7. Ne töltsünk több időt a múltban!

Mindannyian követünk el badarságokat, keressük a helyes megoldást, és néha rosszul sül el. De tudnunk kell, hogy múlt már elmúlt. Megváltoztatni nem lehet. A “jó lett volna” csak fikció, ami pazarolja a drága időnket.

Ne rágódj azon, hogy “jaj, Gizit megbántottam öt éve, mert azt mondtam neki, hogy…” – tanulj belőle, hogy felismerd, máskor ilyen helyzetben hogyan cselekedj. Kapd el a bűntudatodat, mert már úgysem tehetsz mást. Akár bocsánatot kértél, akár nem, már az is lehet, hogy nem is emlékszik rá. Most már mindegy, az élet megy tovább, mindenki teszi a dolgát a legjobb tudása szerint.

8. Bocsássunk meg!

Bennünk is keltettek mások fájdalmat, sokszor úgy, hogy nem is tudták, mit okoz ez nekünk/bennünk. A harag sok mindenben gátolhat minket, sötét foltként foglalhatja a helyet a szívünkben, veszi el az energiánkat, és sok haszontalan gondolatot kelthet. Talán nem véletlen, hogy mérgesnek hívják, ha valaki mérges. Inkább bocsássunk meg!

Ehhez nekem az alábbi gondolat szokott segítséget nyújtani: Tudom, hogy akkor te a tőled telhető legjobbat tetted, amire abban a pillanatban képes voltál. Nem haragszom rád.

9. Ne panaszkodjunk többé, inkább keressünk megoldást!

Felejtsük el a panaszkodást, és a licitálást, kinek nehezebb az élete. Természetesen az ember a barátaival, a párjával, családjával megbeszéli az esetleges problémáit, de szörnyen zavaró tud lenni egy idő után, ha a csapból is az folyik valakinél, hogy ő milyen szerencsétlen. A panaszkodást inkább váltsa fel a megoldáskeresés, a hogyan nem lehet helyett legyen hogyan lehet, és legyenek inkább jó híreink mások számára.

Tudom, hogy a panaszkodás és az önsajnálgatás mennyire kényelmes. De azt is megtapasztaltam a saját bőrömön, hogyan űzi el mellőlem az embereket. Ha folyton csak panaszkodom és kifogásokat keresek, azt mások megunják és kerülni kezdenek. És különben sem tartozik mindenkire minden bajom. Ha nincs pozitív mondandónk, inkább hallgassunk meg másokat, mint hogy panaszkodjunk!

10. Legyünk nyitottak a fejlődésre!

Amiket föntebb leírtam, az csak pár pillér a boldogsághoz. Néhány abból, amit gyakorlok több-kevesebb egyre több sikerrel. Még számos pontban tudnám folytatni (legyünk hálásak, tegyünk jót, vigyázzunk az egészségünkre, stb.). De ezt itt most, a tízest tartom a legfontosabbnak. Mert akárhány pontot felsoroltathat akárki, akárhány pszichológushoz, mesterhez vagy segítő csoportba eljárhatunk az életünk jobbítása érdekében. Ha nem vagyunk nyitottak a fejlődésre, meg van lőve az egész. El kell fogadnunk, hogy van hova fejlődnünk, és vannak emberek, akik néhány dolgot jobban csinálnak nálunk. Őket kell megtalálnunk, mert tőlük tanulhatunk!

Az, aki folyamatosan az egyik rossz párkapcsolatból lép a másikba, nem biztos, hogy érdemleges segítséggel tud szolgálni párkapcsolati kérdésekben. De attól, aki már sok éve boldog a párjával, talán el tud látni 1-2 valóban hasznos és jó tanáccsal. Ez így igaz az élet többi területén is. Ne attól tanulj repülni, aki életében nem ült még repülőn, és ne azzal akarj szárnyalni, aki mindig visszahúz. Találd meg a mestereidet, és légy nyitott a tanácsaikra!

Egy biztos! Boldog vagyok, és örülök, hogy megismerhettem ezeket a “módszereket”, hogy követem őket, és segítenek jobbá tenni az életem. A körülményeim azért változtak, mert én változtattam rajtuk, és azért tudtam változtatni, mert magam is változtam, mert változni akartam. Most pedig itt vagyok és megosztottam veletek, szeretettel. ♥