A nőnap eredetileg nem arról szólt, hogy ha találsz otthon egy nőnemű homo sapiens példányt, akkor veszel neki egy szál virágot. Korábban a nők jogaiért, az egyenlő bérezésért és egyéb hátrányok csökkentéséért nevezték ki ezt a napot. Hogy a nők jogai és a nők felé támasztott társadalmi elvárások hogyan állnak manapság, azt most nem célom kivesézni. De egy programot tudok ajánlani a témában: Legyen nőnap!

A blogra inkább egy nagy csokor zenét hoztam nektek.

Vannak, akik nem szeretik a nőket, női énekeseket a rockzenében, metálban. Szerintem viszont a zene mindenkié, így a rock és a metál is. A nőké is. Hiszen épp annyi joguk van átérezni, játszani és énekelni, mint a pasiknak. Szerencsére azért akadnak ebben a műfajban nők is. Az alábbi lista is szépen bizonyítja, hogy érdemes belevágni: képesek vagyunk különleges, izgalmas, újszerű hangulatot teremteni, és csodát művelni! Úgyhogy lányok, ne féljetek hangszert ragadni vagy énekhangot képezni! 😉

Ha élőben szeretnél látni egy csokor nőt zenélni színpadon, szombaton a Dürerben lesz erre lehetőséged a Dáma Lárma keretein belül!

A kevésbé lármás programok kedvelőinek egy Teliholdas Élménysétát ajánlok a Hármas Határ Hegyen, ahol többek között az erdő éjszakai neszeit lehet majd megfülelni.

Let’s rock!

Figyelem! Ne pirulj el rögtön, hogy elindítod az első dalt! Ha mégis pirulásra hajlamos lennél, tekerj 20 másodpercet! 😀 Ha be vagy jelentkezve a böngésződben Spotify-on vagy Deezeren, meg tudod hallgatni a teljes setlistet (ha nincs prémiumod, lehetséges, hogy be fog tűzdelni reklámokat):

The Pretty Reckless: Taylor Momsen – Nem igazán követem a mainstream kínálatot, inkább ajánlások útján jut el hozzám a (számomra) újdonság. Viszont amióta komolyabban használom a Deezert, a szoftver néha ajánlgat nekem zenéket (feltételezem az általam eddig hallgatott dalok alapján feltérképezi az ízlésemet). Így került elém ez a dal is, egyfajta női bluesrock, nekem megtetszett. #justanotherlovesong

Nightwish: Tarja Turunen – Egy kis nosztalgia. Mindig is szerettem a rockzenét, a (szimfonikus) metál világába engem a Nightwish vezetett. Sarah Brightmant is rengeteget hallgattam (nagy inspiráció volt számomra, hogy klasszikus éneket kezdjek tanulni), így kifejezetten tetszett, hogy az operát is belekeverték, amivel akkoriban stílust teremtettek, és megalapozta az is, hogy nagyon szeretem a kevert stílusú zenéket.

Dogma: Zara Gevorgyan – Ha márt kevert stílusú zene, a Hangmester fórumra tette be valaki ennek az örmény folkrock zenekarnak egy live videóját. Ahogy hallgattam a különleges hangú hölgy különleges dallamait, azonnal megszerettem. Őket még Ian Anderson is hallgatja!

Ayreon: Floor Jansen & Magali Luyten – Visszakanyarodva egy említés erejéig a Nightwish-hoz, jelenleg Floor Jansen az énekesnőjük. Őt Arjen projektjei kapcsán ismertem meg, és rendkívül sokféle stílusban képes énekelni, így méltán ő a kedvenc női énekhangom. Mostanában Az Operaház Fantomjáról híres. De nem (csak) miatta hoztam ezt a dalt, ahol az áriázását hallani, itt van a másik hölgy, aki a refrént énekli: Magali. Hallgassátok micsoda erő lakozik a torkában!

The Gentle Storm: Anneke van Giersbergen – Érdemes Arjen zenéjét hallgatni, mert rengeteg szuper énekest fedezni fel a lemezein. Bár a világ Annekét a The Gatheringgel ismerte meg, én az Ayreonnal, és nagyon szeretem, ahogy pl. ezen a lemezen énekel. 🙂 #redheads

Battle Beast: Noora Louhimo – Egy kis szünetet iktatva a hosszúra nőtt holland zeneszerző dalai közé, itt van a Battle Beast finn zenekar, melyet szintén a Deezer ajánlott. Zenéjükön érződik a finnség, de sokszor megérint a hardrock/glam érzés is. Érdemes belehallgatni ebbe a lemezbe, nem nagyon tudtam eldönteni, melyik nótát válasszam be a listába. 🙂

Stream of Passion: Marcela Bovio – Van még egy dal a listán, amelyben Arjen közreműködött. Itt a mexikói Marcela énekel, aki szintén részt vett Ayreon projektekben. Azóta több holland zenekarban énekelt, például a fentebb említett The Gentle Storm vokalistája is volt, és amúgy Eindhovenben tanít a Metal Factory-ban. #redheads

Ethernity: Julie Colin – Szintén a Deezer ajánlotta ezt a belga zenét is, ami első hallgatásra megtetszett. Modern, progresszív metál, dögös női énekkel (Magali-stílusban). Sajnos azóta Julie kilépett a zenekarból, de azért remélem, a többiek a megkezdett úton haladnak tovább!

Epica: Simone Simons – Bevallom, nem sok Epicát hallgattam, csak néhány kedvenc dalom van még régebbről, tizenpár évvel ezelőttről. Ez a dal annak idején rengeteget hallgattam, ezért osztom meg veletek (azzal a ténnyel karöltve, hogy Simone is énekelt Ayreon lemezen, de őt kivételesen már korábbról ismertem). #redheads

The Dark Element: Anette Olzon – A Nightwish-nak volt egy énekese, akiért nem igazán rajongtam. Bár nem mondom, hogy azóta a kedvenc énekesemmé vált, de szerintem ebben a formációban jobban megtalálta önmagát (az északi, szimfonikus hatás megvan, viszont ezt a zenét jóval kreatívabbnak érzem, mint az utóbbi időkben a “környezetbarát” Nightwisht, hiába énekel náluk Floor). Szóval úgy gondolom, helye van a listán! 🙂

Lacuna Coil: Cristina Scabbia – Hamár popposabb irányba indulunk, annak ellenére, hogy az ő zenéjük nem az én világom, ezt a dalukat talán épp a poppossága (meg talán az enyhe Depeche Mode fíling?) miatt I like it. Egyébként érdemes meghallgatni Cristinát is az Ayreonban, hihetetlen mekkorát énekel!

Exit Eden: Amanda Somerville, Anna Brunner, Clémentine Delauney, Marina La Torraca – A poppos vonalon akad egy érdekes projekt rögtön négy énekesnővel, metálra áthangszerelt popdalokkal. Szerintem izgalmas, bár én kevesebbet használnám itt az operás hangképzést, de ettől függetlenül ez a projekt igazi Girl Power. 👩🏻‍🎤

Breaking the Chains: Irene Jansen – Egy kis szünetet tartva a popmetál vonalon bemutatnám Floor Jansen húgát. Arjennél is énekelt, ám ez a holland projekt egy fontos ügyért jött létre, amelyet itt és itt is már említettem.

Halestorm: Lzzy Hale – Visszakanyarodva a mainstreamhez, ez a dal egy kicsit emlékeztet a Nickelbackre, talán épp ezért is tetszik. Viszont érdemes azért szerintem más dalaikat is megismerni, ha az ember szívesen hallgat hard/pop rockot jó énekhanggal. 🤘

Amaranthe: Elize Ryd – Ezt a techno-metált is a Deezer dobta föl, habár a nevüket korábban már láttam plakátokon, blogokon. Nem vált a kedvenc zenekarommá, de azért szívesen hallgatom néhány dalukat, ha épp olyanom van. Szerintem mindenképp helye van a listán. 🙂

The Birthday Massacre: Chibi – Eszembe jutott így a poppos vonal kapcsán egy másik, számomra kicsit Depeche Mode-ot visszhangzó zenekar még régebbről. Rá is kerestem, és konstatáltam, hogy még léteznek, sőt vannak azóta új albumaik. Érdekes, lila ködben bolyongó prüntyögés morbid cukormázzal és lebegő dzsidzsivel leöntve. Kell hozzá hangulat… 🙂

Within Temptation: Sharon den Adel – És most visszaszálltam a nosztalgiavonatra. Ezt a zenekart ezzel a számmal ismertem meg. Az új, sterilebb WT már nem az én világom, de ez a régi, nyers WT néha jól tud esni. (Biztos öregszem 🙂 )

Smackbound: Netta Laurenne – Kivételesen nem a Deezer dobta föl, hanem a Facebook. Egy olyan zenét játszó finn zenekar, amit nem szoktunk meg a finnektől (legalábbis engem meglepett). Nem is cifrázzák túl, ők egyszerűen csak metalt játszanak. Engem ez a dal kilóra megvett, elég jó hangja van az énekesnőnek!

Bónuszként:

Sugárzó vigyor a dobok mögött: Meytal Cohen

Nagyi, a dobtanár: Dorothea Taylor – soha ne ítélj csomagolás alapján! 😉

Jó hallgatózást és (előre is) boldog nőnapot! 🙂

Biztos vagyok benne, hogy lennének még említésre méltó hölgyek. A teljesség igénye nélkül most ennyi dallal készültem. Bocsáss meg, ha valamelyik kedvenced esetleg kimaradt! Oszd meg velem, ha gondolod, kíváncsi vagyok, kiket hallgatsz szívesen!