Tihany hosszú ideje érdekel, leginkább amióta tanultunk róla az idegenvezető iskolában, de valahogy sosem sikerült eljutni. Az Evernessről nem megy át az ember, mert az Everness is túl jó. Egyszer belázasodtam, azért nem jutottam fel lentről. Különben is egy egész napot érdemes rászánni, mert gyönyörű természeti csodák, levendulák, árusok, kilátás, kaja… minden van.

A fesztivál maga nem olyan nagy durranás, a belső tó partján (meg fenn a faluban) árusok árulják a különféle (levendulás) portékáikat, közben népzene szól. De az árusok változatossága mindenképp megér egy körültekintést. Sok-sok édesség, sütemény, (többféle alkoholos) ital, szappanok és natúrkozmetikumok, és természetesen levendulacsokrok és zsákocskák minden méretben és alakzatban. Emellett hagyományos fesztiválkaja, némi bemutató… Igaz, mi “korán” érkeztünk (fél 11 körül), és mikor körbejártunk, még nem volt tömeg. Utána túrázni indultunk, a túránk végén (du. 5-6) meg már zárni kezdtek az árusok. Tény, nem siettünk, hiszen nem hosszú a kör, és annyi látnivaló van, hogy sokat gyönyörködtünk.

A Belső-tó partjáról a gejzírkúpokhoz indultunk. Nagyon érdekes alakzatok, mindenképp érdemes útba ejteni. Az egyik tetejéről látszódik is egy levendulás, másik alatt át lehet bújni, a harmadik egy lábon áll… Visszafelé egy kőzetbemutató pincére is bukkantunk, ahol Oroszlán arcába bámult egy rágcsáló-szerű lény. Aztán továbbhaladtunk a Szélmarta-sziklákhoz, ahonnan a Külső-tóra nyílik csodaszép kilátásunk, és szintén érdekes szikla-alakzatokat láthattunk.

Majd a Barátlakások felé vettük az irányt, de út közben ismét meg kellett mászni egy kis dombot, ahonnan mindkét tóra, illetve a köztük lévő kiemelkedésre láthatunk rá, meg egy levendulamezőre is. A Barátlakások felé haladva először fenséges sziklafalakat láthatunk, tátott szájjal csodáltam én is, nem győztem hajtogatni, milyen gyönyörű.

A Barátlakások után pedig felsétáltunk a faluba, kiláttunk a Balatonra és környékére az apátság mellől (úgy szeretem kicsiny tengerünk türkizét), elnyaltunk egy jutalom levendula fagyit a Levendula Fagyizóban (cukormentes!), és visszaindultunk a Belső-tó felé. Ott a Levendula Ház látogatóközpontba is benéztünk, ahol a kiállítás mesél nekünk a félsziget kialakulásáról, természeti csodáiról és élővilágáról, illetve a levendulatermesztésről. Ide is érdemes betérni, jó egy kicsit szusszanni a hűvösben, leülni, megnézni a kisfilmet – személy szerint nagyon tetszettek az operatőr felvételei. Ez után értünk vissza a tópartra, de már egyes árusok összecuccoltak.

Meséljenek a képek: tekintsd meg őket a galériában!

Kozmetikai érdekesség: Sok oka van, miért szeretek túrázni. Szeretem a természetet: a jó levegővel és a természet illatával feltölteni a tüdőmet; a gyaloglást; közben beszélgetni az utitársa(i)mmal; szépeket látni, fotózni (kilátás, természeti képződmények, virágok, fák); a madarakat, a csendet, a természet zsizsegését hallgatni… Minden túra után azt veszem észre, hogy a bőröm visszafogja a zsírosodást és megnyugszik. Feltételezésem szerint ehhez mind hozzájárulhatnak az alábbiak: a folyamatos, egész napos mozgás (égetjük a zsírt meg a cukrot), a napsütés (közismert, hogy jót tesz a bőrnek), és a jó levegő (nincs olyan koszos szmog, mint a nagyvárosban, kevésbé tömődnek a pórusok).

Szóval egy séta Tihany körül remek családi program lehet még akkor is, amikor épp nincs fesztivál. 🙂 Maximum 9 km (a faluban andalgással együtt), 306 m emelkedés, a terep könnyen járható.

Az útvonalat Garmin Basecampban készítettem az Openmaps térkép segítségével, ezt gpx-be exportáltam, és Galileo Pro-ba importáltam, amely meg a turistautak.hu térképével kompatibilis.