Érezted már azt, amikor valamit megláttál, eszelős vágy kapott el? Éreztél már különös vonzalmat indokolatlanul ismeretlen dolgok iránt? Éreztél már égő vágyat, szüntelen tettrekészséget valamivel kapcsolatban? Ebbe kell belekapaszkodni, és akkor az ember mindenre képes.

Kelet, hegyek, szakrális épületek… Vajon milyen lehet az az út testközelből? Vajon milyen lehet abba a levegőbe beleszagolni? Milyen illata lehet a világ azon felének? Vajon milyen lehet azokhoz a láncokhoz kötve közlekedni? Milyen lehet azt a kilátást közvetlenül csodálni? Milyen lehet azokon a lépcsőkön felkapaszkodni? Ott fenn leülni és elégedetten bólogatni: “Igen, megcsináltam!”?

Mert annyi mindent csinálnék, ha végtelen időm és pénzem lenne, annyi minden vár még rám odakinn a nagyvilágban. Annyi gyönyör garázdálkodik szabadon, ami mind meghódításra vár, és annyi leküzdeni való akadály, aminek kemény munka az ára, ám maga a csoda a jutalom. Annyira szép az élet!

Mit kell tenni mindezért? Leküzdeni a félelmet, leküzdeni a lustaságot, leküzdeni a halogatást, tervezni, priorizálni és cselekedni-cselekedni-cselekedni. Mikor kezdjük? Most. Mikor érjük el? Nem számít. Mi számít? Akivé válsz az út közben. Hogyan haladjunk? Ahogy bírunk. Mi a lényeg? Soha ne adjuk fel!

Neked is van az a hely…? Ha nincs, keresd meg! 🙂

Kép: utikalauz.info