Semmi sem kell hozzá, csak két láb - esetleg egy jó cipő - és már indulhatsz is. Megindulni igazán nehéz, ám egy idő után valami átbillen, és csak mész, mint a golyó. Mindeközben minden domboldalon egyre szebb és szebb kilátás tárul eléd. Megállhatsz, nézelődhetsz, fotózhatsz, feltöltődhetsz a gyönyörködés okozta pozitív energiákkal. Olyan különleges képződményeket láthatsz, amire rácsodálkozol, hogy ezt tényleg a Természet építette. Vagy furcsa, ember alkotta (sokszor elhagyatott) épületekre, emlékhelyekre bukkanhatsz. Beszippanthatod jó mélyen a friss és tiszta erdei levegőt, hogy kitisztítsa a tüdődből a városi szmogot. Amikor fölfelé kaptatás közben megállsz, és tikkadtan a szádhoz emeled a vizespalackot, az olyan, mint a mennyei manna. Amikor a napról beérsz a fák közé, megállapítod, hogy az erdő a legjobb klímaszabályzó: legalább 3-4 fokkal hűvösebb van a fák alatt. Az erdő megmentheti a bolygót! De előfordul az is, hogy ritka növényekkel vagy érdekes állatokkal találkozol. Például, hogy két ganajtúró milyen nagy gonddal görgeti a

Tihany hosszú ideje érdekel, leginkább amióta tanultunk róla az idegenvezető iskolában, de valahogy sosem sikerült eljutni. Az Evernessről nem megy át az ember, mert az Everness is túl jó. Egyszer belázasodtam, azért nem jutottam fel lentről. Különben is egy egész napot érdemes rászánni, mert gyönyörű természeti csodák, levendulák, árusok, kilátás, kaja... minden van. A fesztivál maga nem olyan nagy durranás, a belső tó partján (meg fenn a faluban) árusok árulják a különféle (levendulás) portékáikat, közben népzene szól. De az árusok változatossága mindenképp megér egy körültekintést. Sok-sok édesség, sütemény, (többféle alkoholos) ital, szappanok és natúrkozmetikumok, és természetesen levendulacsokrok és zsákocskák minden méretben és alakzatban. Emellett hagyományos fesztiválkaja, némi bemutató... Igaz, mi "korán" érkeztünk (fél 11 körül), és mikor körbejártunk, még nem volt tömeg. Utána túrázni indultunk, a túránk végén (du. 5-6) meg már zárni kezdtek az árusok. Tény, nem siettünk, hiszen nem hosszú a kör, és annyi látnivaló van, hogy sokat gyönyörködtünk. A

Két napra eltűntünk a civilizáció elől, hogy megmásszunk néhány sziklát via ferrata módra, az Eupolisz szervezésében. Hajnalban indult a busz az ELTE parkolóból, 11-kor megtámadtuk a hegyeket, felmásztunk a Teufelsbadstubensteigen, majd egy másik útvonalon lejöttünk. A felfele út ismerős volt, hiszen egy napos túrán már jártunk itt, csak épp utána a fennsíkra battyogtunk tovább. Most a völgyben várt minket a szállás. Másnap reggel igen fáradtan tértünk magunkhoz. Személy szerint nem aludtam túl sokat, hol valakik nevetgéltek, hol valakik horkoltak, az ágy túl puha volt, és a telihold sem segített. Szóval az előző napi túra fáradsága, és a kevés alvás azt eredményezte, hogy kevésbé bíztam a képességeimben, jobban féltem mindentől, a gyomrom is hisztisebb volt. Ráadásul ez a második túra sokkal nehezebb, sokkal hosszabb és függőlegesebb. Sokszor nem volt bekötési lehetőség olyan helyen, ahol elfért volna; olykor fejmagasságban várt a következő lépés (épphogy több mint másfél méter magas vagyok), Oroszlán pedig tériszonyos. Szóval más-más okokból, de nehezebben haladtunk, mint a

Érezted már azt, amikor valamit megláttál, eszelős vágy kapott el? Éreztél már különös vonzalmat indokolatlanul ismeretlen dolgok iránt? Éreztél már égő vágyat, szüntelen tettrekészséget valamivel kapcsolatban? Ebbe kell belekapaszkodni, és akkor az ember mindenre képes. Kelet, hegyek, szakrális épületek... Vajon milyen lehet az az út testközelből? Vajon milyen lehet abba a levegőbe beleszagolni? Milyen illata lehet a világ azon felének? Vajon milyen lehet azokhoz a láncokhoz kötve közlekedni? Milyen lehet azt a kilátást közvetlenül csodálni? Milyen lehet azokon a lépcsőkön felkapaszkodni? Ott fenn leülni és elégedetten bólogatni: "Igen, megcsináltam!"? Mert annyi mindent csinálnék, ha végtelen időm és pénzem lenne, annyi minden vár még rám odakinn a nagyvilágban. Annyi gyönyör garázdálkodik szabadon, ami mind meghódításra vár, és annyi leküzdeni való akadály, aminek kemény munka az ára, ám maga a csoda a jutalom. Annyira szép az élet! Mit kell tenni mindezért? Leküzdeni a félelmet, leküzdeni a lustaságot, leküzdeni a halogatást, tervezni, priorizálni és