Eperlekvár cukorral, eperlekvár csökkentett cukortartalommal, eperlekvár fruktózzal (igen, kedves élelmiszer-gyártók, a fruktóz is cukor), eperlekvár dzsemfix-szel (minden dzsemfixben van cukor valami álnéven)… Még sohasem főztem eperlekvárt, mégis megpróbálkoztam az eperlekvárral dzsemfix és cukor nélkül, eritrittel. Mert az eperlekvár a kedvencem.

Két kör eperlekvár hozzávalója:

• 1,5 kiló eper (kicsit csipegettem belőle, úgyhogy egy kicsit kevesebb) – két adagba válogatva
• 1-1 csapott tk citromsav
• 100-100 g eritrit (nem használtam fel mindet, de még így is égnek állt a hajam, amikor olvastam, hogy másfél kilóhoz 300 gramm cukrot írtak)
• 6 ek levendula
• fél csomag étkezési zselatin por

Először a levendulás kört próbáltam ki, hosszú főzéssel, zselatin nélkül.

Az epreket megmostam és a felét feltettem főni. Ahogy főni kezdtek, bordó levet eresztettek, és kicsit kifakultak. Összenyomkodtam őket krumplinyomóval és tettem hozzájuk egy csapott teáskanálnyi citromsavat. Tovább főzögettem, majd szépen, fokozatosan elkezdtem adagolni az eritritet. Nem öntöttem bele mind a 100 grammot, mert kóstolgatva úgy éreztem, az én ízlésemnek elég lesz. Szeretem, ha az édes íz nem veszi el az eper ízét és fanyarságát, de azért ne legyen nyelvet a szájpadlásra ragasztóan savanyú se. Később beleszórogattam a levendulavirágokat is.

Mindenképp úgy terveztem, hogy ezt az első lekvárt legalább 2 órát főzöm, hogy saját magától sűrűsödjön, a gyümölcs saját pektinjétől. Épp ezért néha löttyintettem hozzá egy kis vizet, ne égjen le a lekvár-jelöltem, és rátettem az edény fedőjét is, hogy csak a kanál lógott ki. Továbbá egy tányérra csöpögtettem időnként belőle, hogy azon lehűtve ellenőrizzem, mennyire sűrű és lomha a csepp. Amikor úgy ítéltem, hogy a tányéron hűlés után egész sűrű és lomha lett, késznek nyilvánítottam. 🙂 Egy darab Kecskeméti Sűrítettparadicsomos üveget tudtam vele megtölteni, és egy bögrealjnyi maradt még azon felül. A fenti képen ő a bordóbb verzió. A levendula kicsit kesernyésít is rajta. Lehet, hogy túltoltam? Vagy később kellett volna beleszórni?

A nyelv, az ízlelés éppúgy elfárad kóstolgatás közben, mint a fül zenekeveréskor, vagy a programozó hibakereséskor. Ezt érdemes észben tartani, amikor próbáljuk belőni a megfelelő mennyiséget valamiből… 😀

A második kört rövidebb főzéssel, zselatinnal próbáltam ki, levendula nélkül.

Ez világosabb lett, darabosabb és hígabb, nem annyira markáns és savanykás az íze, hiszen egy csomó víz nem főtt el belőle. Ha nem szereted, hogy darabos, botmixerrel is turmixolhatod krumplinyomó helyett. Ezzel már meg lehet tölteni egy nagyobb és egy kisebb üveget is. Szerintem a natúr joghurt édesítésére lesz majd érdemes használni. A Nyírfacukor Kft. szamóca lekvárjához hasonlít, csak nem annyira édes, bár a hosszanfőzősnél egyértelműen édesebb lett. (Aztán a hűtőben úgy megszilárdult, hogy csak na.)

Miután megtöltöttem az üvegcséket (mindkét fajta esetén), jól bezártam és fejre állítottam őket, majd száraz dunsztba, azaz a selyemkóc takaróba bújtattam egy egész napra.

Fázisfotók az alábbi galériában:

Legközelebb újrapróbálom fordítva (mármint a levendulás ízesítést), illetve lehet majd más módszerekkel is (pl. pektin, chia). 🙂

Szeretitek az eperlekvárt?