A jó könyv szubjektív, ezt mindenképp szögezzük le. Semmi értelme végső kinyilatkoztatásokat tenni, hogy mitől jó vagy rossz egy könyv. A művészet nem matek, nem objektív, nem vezethető le axiómák mentén. Nekem a rock tetszik, neked talán a techno, vagy a rap, amivel én legtöbbször semmit se vagyok képes kezdeni. Ez van, sorry. 🤷‍♀️

Így hát csak azt tudom elmesélni, számomra mitől válik egy könyv jóvá.

Megkérdezte tőlem valaki nemrég, a könyvgyűjtőtől, hogy “Miért tárolnak az emberek könyveket?” – így, szó szerint. Furcsa egy felvetés, érezni rajta, hogy a kérdező számára ez tényleg érthetetlen. De nincs ezzel semmi gond, nem vagyunk egyformák, benne pedig tényleg megvolt a szándék, hogy megértse a moly típusú humán indokolatlan(nak tűnő) könyvszeretetét. De azért megrökönyödtem egy pillanatra. Tárolom az edényeket a konyhában, a gardróbban a ruhákat, a kamrában az alapanyagokat. Na de a könyveket? Az azért egy kicsit többről szól…

A köny egy kapu, egy átjáró. Tisztára, mint a Sliders! 😁

Azt mondják, annyi univerzum létezik, ahány ember. Tekintve, hogy nincs két egyforma ember, nincs két egyforma világ sem. Ráadásul annak, aki ír (vagy legalább magában történeteket göngyölget 🤫), annak rögtön egyszerre több univerzum is keletkezett a lelkében. Aki pedig olvasni kezd, az ezeken a papír alapú dimenziókapukon keresztül belépést nyer ezekbe a különleges világokba. A részévé válik, együtt él és lélegez a szereplőkkel, az íróval. Két távoli ember lelke kapcsolódik össze a papírra vetett betűk sűrűjében. 

Az sem elhanyagolható persze, hogy bővíti a szókincset, fejleszti az empatikus képességet, és segít a világ átfogóbb megértésében. 

Továbbá menedék. Amikor úgy érzem, falakba ütközöm, nincs kapaszkodóm, mert amit megragadok, kifolyik az ujjaim közül, akkor elengedem, hátralépek, fogok egy könyvet, és teleportálok egy másik univerzumba. Hagyom a dolgokat, hadd alakuljanak a maguk módján.

A jó könyv nálam nem függ a műfajtól. Persze kialakult nálam is egy preferencia, hiszen említettem, hogy a rockot szeretem. Meg a metált. Meg a klasszikust, a világzenét, a könnyedebb jazzt, de főként a kevert stílusokat. Így igaz ez a könyvekkel is. Minél változatosabb, annál jobb. De a lényeg, hogy megérint. Még rapből is lehet olyan, ami képes erre.

Egyébként meg gyönyörűek!

Ülnek a polcomon szépen sorban. Valaki sok-sok munka árán megírta ami a lelkében lebegett. Valaki aztán megszerkesztette, dolgozott a szöveg tördelésén, gondosan megtervezte a borítót, kinyomtatta, marketingelte, eladta, és eljutott hozzám, a polcomra, és az elmémbe. Gyönyörködöm bennük! Rájuk nézek, és eszembe jut egy érzés, egy pillanat az átélt kalandokból. Mennyi életbe és érzelembe nyerhettem belepillantást! Levehetem őket a polcról, visszatérhetek hozzájuk, idézhetek belőlük, beleszippanthatok az átkelés illatába, hogy újra megtörténhessen a varázs.

Számomra az a jó könyv, ami együtt rezonál a lelkemmel. Erre nincsen kész recept. Ez mindig mindenkor mindenkinek más lesz. Csak kezdj el olvasni, és tapasztald meg! Egy idő után megtalálod azokat a világokat, amelyek magukkal ragadnak. Gazdagodj új univerzumok és a sokszínű emberi lélek megismerésével! ❤️

Képek: facebook.com, deviantart.com, ohmy.disney.com