A tizennyolc éves Krisztinek mindenről van véleménye, kezdve a dolgozatírástól a politikáig. Visszaemlékezéseiben meséli el nekünk, miképp épült ki a diktatúra az országban mindössze néhány év alatt. Úgy érzem rengeteget merít a történet a (lehetséges) valóságunkból, épp ezért aktuális és elgondolkodtató témákat feszeget az Utolsó csepp a pohárban. A legtöbb webshopban fantasy címke került rá. Viszont én nem nevezném fantasy-nek, inkább cli-fi (climate fiction) és disztópia kategóriába sorolnám, esetleg még soft sci-fi-be, hiszen egy lehetséges társadalmi- és klíma-jövőképet tár elénk. Cselekmény helyett inkább a világ felépítésén, az erőviszonyok ábrázolásán van a hangsúly, mégis fenntartja az érdeklődést az elejétől a végéig. Részemről egy kicsivel több párbeszédet használam volna, hogy jobban megismerjük a szereplőket, de így is élvezhető volt a történet. Ahogy Kriszta lassan megismerkedik az őt körülvevő világ valódi arcával, úgy fokozódott a disztópiákra jellemző szorongás is, és persze a kíváncsiság: mi jöhet még? Szerkesztésileg talán ráfért