A “húszhúsz”, a Fém Patkány Éve meglehetősen rendhagyó módon robbant be. Ki gondolta volna, hogy az alapvető bizonytalanságaink mellé, pluszban még tonnányi új félelem zúdul a nyakunkba? Az biztos, hogy sokaknak már most nehéz. Az extrovertáltak megőrülnek a kényszerű bezártságtól. A kisgyerekesek óvoda, iskola nélkül igyekeznek megőrizni ép eszüket a négy fal között. Sokan elveszthetik megélhetésüket, vagy már el is vesztették. Egyeseket a cég szabira küldött, ám a szabinapok egyszer elfogynak, és nyúlhatnak a megtakarításukhoz. Már ha van. Különben kénytelenek lesznek kölcsönkérni, vagy hitelt felvenni. Másoknak továbbra is be kell járni dolgozni, és minden nap szolgálatot tenni a veszélyben…

Senki sem tudja mi lesz. Egyes hangok néhány hónapot jósolnak, mások éveket. Egyes hangok enyhe recesszióról beszélnek, mások szerint súlyos válság fenyeget. Nehéz erre tervezni. Épp ezért ér kiborulni. Ér aggódni, ér szomorúnak lenni, és ér kétségbe esni is. Ér elmenekülni a valóság elől, könyvet olvasni, sorozatot nézni.

Megbetegszünk? Nem betegszünk meg? Enyhe lesz? Súlyos? Meghalunk? Túléljük? Lesz munkánk? Kelleni fog valakinek a szaktudásom? Tanuljak? Mit tanuljak? Tönkremegyünk, vagy marad elég pénzünk? Vállaljak plusz munkát? Mégis mit? Lesz mit ennünk? Lesz hol laknunk? Lesz még szabad nyár? Lesznek kertipartik? Lesznek koncertek? Fogom még látni a szüleimet? Átléphetem még valaha a határt? – Súlyosabb és súlytalanabb kérdések vegyesen.

Mit tanít számunkra ez az időszak?

Nyilván mindenkinek mást. Személyiségünktől függ, körülményeinktől függ, beállítottságunktól függ. Az én szűrőmön keresztül azt, hogy ez az időszak nem a kényelemről szól. Azt tanítja, ismerjük fel, ami igazán fontos. Hogy mennyi olyan dolog van, amelyeket magától értetődőnek hittünk, de valójában nem azok. Azt is tanítja, hogy Földanya nagyon jól elvan nélkülünk, túl rossz gyerekek vagyunk, fel kell ismerünk, hol a határ. Egy ponton túl nem mehetünk.

A nem-szeretem feladatokról is szól. Az aggódáson túljutva kreatívnak kell lennünk, és bevállalnunk némi pluszt. Miután kidühöngtük, kipánikoltuk, kisírtuk, kibeszéltük magunkból szorongásainkat, meg kell találnunk azt az utat, amely B, C stb. Zs, tervként szolgálhat, ha beüt a legrosszabb. Meg kell tennünk mindent, ami a hatáskörünkbe tartozik, mert hogy az állam megsegít-e, arra nincs ráhatásunk. Örüljünk neki, ha igen, de alapvetően ne építsünk erre. Fel kell készülnünk rá, hogy bármikor jöhetnek olyan hírek, melyek felülírják eddigi terveinket. Naponta változik minden, amit jelenlegi világunkról tudunk.

Szerencsém van? 🤷‍♀

Hálás vagyok! 🙏 Nekem viszonylag könnyű. Nincs gyerekem (hehe, csak van valami jó is a meddőségben? 😀 ), így nem kell attól megőrülnöm, hogyan foglaljam le végtelen energiáit, vagy hogyan tanítsam meg neki az ABC-t. Nekem azért is könnyű, mert évek óta home office-ban dolgozom. Számomra az a természetes közeg, ami másnak karantén, bezártság és őrület. Ki gondolta volna itt az extrovertált normák világában, hogy egyszer az introvertált életmód lesz az elvárt? Nekem könnyű, nem szeretek vásárolgatni, inkább online rendelek, bár most ez nehezített pálya, mert erősen megnövekedett a webshopokra és a futárokra az igény. Nekem könnyű, mert piacképes szakmám van. Szoftverekre továbbra is szükség van. Sőt, most van csak igazán szükség rájuk.

Persze a fejlesztés sincs száz százalék biztonságban, amennyiben egy cég olyan szektort szolgál ki, amely most igencsak leállni kényszerült. Ezért nem-szeretem feladatként, hogy legyen B tervem, fennmaradó időmben tanulok, hogy piacképesebb legyek. Igaz, két teljes hét folyamatos gondolkodás után tegnap az agyam egy picit megálljt parancsolt. Ez is természetes, néha kell egy kis szusszanás, de mindenképp mihamarabb tervezem befejezni ezeket a rég halogatott tanfolyamokat. Most van leginkább itt az ideje!

A másik nem-szeretem feladat, hogy rávegyem magam a saját jóga-gyakorlásomra. Korábban ugye jógaórákra jártam, aminek megvolt a maga rituáléja azzal, hogy odautazik és megérkezik az ember. Ez most nincs. Márpedig jógázni szükséges, hogy dolgozni és tanulni tudjak, különben a sok ücsörgéstől fáj a hátam és helyezkedik a sérvem. Szóval kidolgoztam egy ADT-vel vegyített vinyászás gerincjógát. Csak gyakorloni kell. A ráhangolódáshoz összeállítottam egy setlistet, melyet nemrég megosztottam külön is a blog Facebook oldalán.

Oroszlán workstation-jét átköltöztettük a másik szobába, hogy ne zavarjuk egymást a home office-olásban. Helyén most ruhaszárító és edzőterem van. Ez lett a mi kis jógastúdiónk. Viccesen elneveztük Metál Jógastúdiónak: miközben a szőnyegen izzadunk és lihegünk, fölöttünk a falon a Fém Patkány mosolyog ránk, amit még januárban rajzoltam.

Ez a mi jógánk 2020-ra 🧘‍♀

Egyelőre. De valószínűleg még bővül a sor. Mi pedig próbáljuk hatáskörben megtenni, amire képesek vagyunk. Nem tudni, mikor és hogyan, de egyszer valahogy vége lesz. Elmúlik. Addig is az internetes népművészet kifogyhatatlan humora: a mémek segítenek! 🙂

Kitartást mindenkinek ezekben a nehéz időkben! 💪 Legyen boldog a rendhagyó húsvétotok!

Ui.: Te is tanulnál valami újat? Esetleg érdekel, hogy a programozás neked való-e? Próbáld ki ezt a tanfolyamot!