Ezt a szöveget egy moly.hu-s értékeléshez írtam eredetileg 2022 szeptemberében. Most egy icipici módosítással áthoztam ide a blogomra. Bevezetésként jöjjön egy kis sztorizgatás, hogy ki nekem a szerző, azon kívül, hogy senkim, egy vadidegen. Everness Fesztivál volt, első 1-2 nap valamelyike. Sétáltunk, nézelődtünk, és egy pillanatra elfogott a csömörödés érzése. Mindenki jelmezben van. Mindenki valaminek öltözik, és jelképeket aggat magára. Színek, ékszerek, csakrák, angyalok, füstölők, tógák, malák, köpenyek, tetoválások; hogy mutassák, kik ők, miféle guruk vagy tanítványok. A csömörödéssel feljött bennem egy jó egoista gondolat: „Na, az én mesterem tuti nem hord maskarát.” – Pedig amúgy nekem is van Buddha szobrom, buggyos gatyám, és gyakran hordom magamon a jelképemet: a csillagot. Aztán a gondolat, ahogy jött, suhant is el. Sétáltam tovább, befogadva az ízek, illatok és színek kavalkádját, a maszkabált, és élvezve a mindenfelől áradó nyugalmat és kedvességet. Aztán a fesztivál második felében egyszer csak jött egy teljesen hétköznapi ember. Nem aggatott magára jelképeket,

Az elmúlt évem arról szólt, hogy egyrészt megszelídítettünk egy macskát. Vagy ő minket. Aztán most nemrég hozzám vágtak még egyet, de ez most más tészta, majd mesélek róla is egy másik posztban. Másrészt elkezdtem felvállalni magam és mások előtt is, hogy írtam egy regényt. A nyers kézirat egyelőre egész barátságos visszajelzéseket kapott, de más dolog kiállni ezzel a nagyközönség elé (persze, nagy, hogyne, sokan álmodnak erről), mint csak úgy fű alatt 2-3 emberrel elolvastatni. Szóval picit rettegek, de kit érdekel - mármint rajtam kívül. Fontosabb talán, hogy minden marketing tananyag azt mondja, hogy már azelőtt promotáljam a könyvemet, hogy meg sem jelent, és ehhez elengedhetetlen az alkotói profil. No, hát akkor most születésnapomra megleptem magam egy ilyennel, íme: Lione Stanislav Szeressétek, kedveljétek, kövessétek, iratkozzatok föl, jelöljétek kedvencnek, kérjetek értesítéseket… fokozzam még? :) Új projekthez új logó is jár! Természetesen a csillagmánia jegyében! ;) Hogy tetszik? A blog hírlevelének feliratkozói pedig ma elolvashatják életem első, saját

A marketing számomra blackmagic. Nem is élvezem az agresszív reklámokat, amelyek mindenáron el akarnak adni nekem valamit, és nem merem nagyon reklámozni magam, mert attól félek, hogy idegesítő leszek. A tetszetős reklámok meg ha véletlenül betalálnak, akkor az adott termék tuti nincs a méretemben! :D Ráadásul a blogomon még nem fordult elő soha szponzorált tartalom. Nem kaptam érte se fillért, se terméket, ha ajánlottam valamit. Ez nálam nem elvi kérdés, egyszerűen csak így alakult. Nem vagyok influenszer, nincs többtízezres követőbázisom, ezért nem nagyon keresnek. Másrészt ha fel is keresett valaki, hogy ajánljam a termékét, többnyire olyanok voltak, akik valamilyen okból kifolyólag nem illettek hozzám, vagy más okból nem jött létre az együttműködés. Most a jelenlegi bejegyzésem is kizárólag személyes tapasztalat, a kutya nem támogatta, maximum a férjem. :) Azért írok róla, mert szerintem a Minner tanfolyamaira érdemes beruházni. Nevezetesen az Átfogó marketing online képzésre! Ha te is úgy érzed, hogy a marketing számodra megfoghatatlan maszlag, pedig szükséged volna rá, akkor itt az idő, hogy

Hallottál már róla, hogy könyvet írok? Itt-ott a blogomon, illetve a moly.hu-n már utalgattam rá csak úgy mellékesen. Most viszont eljött az ideje, hogy kijelentsem, azaz bejelentsem : Könyvet írok! Őrület! De komolyan. Ezt most így leírni megrázó élmény, a torkomban dobog a szívem. Mert ez innetől kezdve számonkérhető. És tudjátok mit? Kérjétek is számon rajtam! Nem szabad hagynom, hogy az imposztorszindróma megfutamítson, nem igaz? Pedig most, hogy ezt leírtam… Őőő... Váltsunk témát! Hogy jött ez az egész? Ez nagyon régre nyúlik vissza. Egészen a gyerekkoromba. Mindig is jól elvoltam egyedül. A játékokkal is, de akár két papírgalacsinnal, vagy a nagymamám menyasszonyi fátylával a kanapén. Egész álló nap. Szóval egyedül játszottam, és közben világokat építettem. Mindig is volt egy hártyavékony réteg a tudatom és a külvilág között, amely időnként meg tud vastagodni, és akkor csuda helyeken járok. Később nagyon élveztem a harmadik osztályos fogalmazás órákat, és nyelvtanból is mindig jó voltam, nagyon szerettem. Az irodalommal néha hadilábon álltam, de ez általában

Ez azért így nem teljesen igaz. Rengeteg dolog érdekel, de túlzás lenne azt állítani, hogy minden. Hogy rögtön említsek is egyet, például a foci baromira nem érdekel. Sebaj, ezt az űrt betölti helyettem a focidrukker kisöcsém. Színjátszós és informatikus? Zenész és mérnök? Bölcsész és kocka? - Az emberek gyakran meglepődnek rajtunk (a barátaimon és rajtam is), amikor kiderül számukra, hogy minket elvileg ellentétes skatulyákba sorolandó dolgok foglalkoztatnak. Te sem érted, miért kellene ezeknek a dolgoknak kizárniuk egymást? Mindig más érdekel, és gyakran megkapod, hogy felelőtlen vagy, mert félúton mindent feladsz. Rengeteg ötleted van, de félsz belekezdeni, mert aggódsz, hogy talán sosem készülnél el vele, hiszen mindig közbejön számos másik izgalmas projekt. Megtanították neked, hogy a siker az elköteleződés szintjétől függ, ha pedig egyszerre több minden foglalkoztat, akkor egyszerűen nem lehetsz eléggé elköteleződve. Ugye? Aztán hibáztatod magad, hogy már megint miért nem tudod a dolgokat elég komolyan venni. Magadra aggatod a fegyelmezetlen címkét, mert ezt sulykolják beléd a

Nem. Tévedés. Nincsen egyetlen rákom sem. Sem a Napom, sem a Holdam, sem az aszcendensem, de még egy kósza bolygóm sem rák. Nyilasaim vannak dögivel, meg két bakom, két skorpióm, és még pár egyéb elszórva. De rák? Nem. Mi ez a bullshit a csillagjegyekkel? Majd talán egy másik bejegyzésben beszámolok ezek jelentőségéről is, de most inkább Arthur C. Clarke mestertől - egyik kedvenc írómtól - idéznék, mert ezt egyes források szerint ő mondta (és belőle ki is nézem): "I don’t believe in astrology; I’m a Sagittarius and we’re skeptical." mármint "Nem hiszek az asztrológiában. Nyilas a csillagjegyem, és mi szkeptikusak vagyunk." - Na, szóval én is. :) Kanyarodjunk tehát vissza a csakrákhoz, amelyekkel kapcsolatban (is) kijelenthetem, hogy szkeptikus vagyok, mint Clarke. Vagyis minden manapság ezoterikus* (-nak mondott) módszert, kifejezést, eszközt, felvetést, hitet - mit tudom én, hogy hívják ezeket - kellő kételkedéssel kezelek. Nem zárom ki létezésüket, nem is utasítom el őket csípőből, csak nem nyelem le egyből. Előbb megrágom. Megvizsgálom, hasznos lehet-e számomra valami belőlük. Vannak, akik

Létezik olyan könyv, ami rá tud venni az angolul olvasásra? Jó darabig nem akadt ilyen. Pedig többet is elkezdtem, de elég hamar feladtam. Ehhez még nagyon gyengusz az angolom - állapítottam meg, és ez nem is esik messze az igazságtól (fő az önbizalom, ugye). Aztán végül valahogy mégis megtörtént... St. Mary krónikák Valamire vártunk. Már nem emlékszem, mire, de épp ott volt egy Libri a közelben. Amikor várunk Oroszlánnal, és akad egy könyvesbolt a közelben, akkor általában beszabadulunk a könyvek közé, és nyáladzunk, amíg el nem jön az idő, amire várunk. Így történt akkor is, amikor a sci-fi részlegen rábukkantam egy hívogató borítójú kötetre, amely azt állította magáról: Egyik átkozott dolog a másik után. Na, mondom, ez a cím maga az élet, idén meg gyakorlatilag maga a megtestesült a 2020. Megjegyeztem. Aztán később meg is rendeltem. Szép kötet találó címmel, vajon mi lehet? Egyik átkozott dolog a másik után / Visszhangok szimfóniája Nem különösebben nagy mű, nem szépirodalmi alkotás, nem tökéletes, és nem hasonlítható össze Douglas Adams-szel, pedig megteszik a

A minap egy majdnem 30 éves lány szomorkodott, hogy most lesz ez a nagy és kerek születésnapja, de nagyon nem várja. Úgy érzi, semmire nem vitte az életben. Elvált, nincs semmije, és a karrierje se tart semerre. Pár hónappal korábban egy 40-es srác is hasonlókat mondott: itt van negyven évesen, és nincs saját egzisztenciája, nem tud semmit felmutatni. Nagyon jól ismerem ezt az érzést. A társadalom sulykolja belénk, hogy 30 évesen az a sikeres, akinek karriere van, háza van, gyereke van, blablabla. Aztán amikor nem sikerül megfelelnünk ennek az elvárásnak, akkor azt hisszük magunkról, hogy sikertelenek, lúzerek vagyunk. Látjuk a közösségi médiában: mennyivel fiatalabb, mégis már saját háza van, szüli az első, második, harmadik gyerekét, stb. - én meg mit tudok felmutatni? A nagy semmit - gondoljuk. Pedig a közösségi média bájvigyorai mögött is ott van a szenvedés. Az ömlengés mögött ott van, hogy megerősítést vár, mert nem biztos önmagában. Egyetértő lájkokra vágyik, biztatásra, gratulációra, virtuális buksi-simire, szívecske vagy síró reakciók tömkelegére. És persze megadjuk, mert egy

A "húszhúsz", a Fém Patkány Éve meglehetősen rendhagyó módon robbant be. Ki gondolta volna, hogy az alapvető bizonytalanságaink mellé, pluszban még tonnányi új félelem zúdul a nyakunkba? Az biztos, hogy sokaknak már most nehéz. Az extrovertáltak megőrülnek a kényszerű bezártságtól. A kisgyerekesek óvoda, iskola nélkül igyekeznek megőrizni ép eszüket a négy fal között. Sokan elveszthetik megélhetésüket, vagy már el is vesztették. Egyeseket a cég szabira küldött, ám a szabinapok egyszer elfogynak, és nyúlhatnak a megtakarításukhoz. Már ha van. Különben kénytelenek lesznek kölcsönkérni, vagy hitelt felvenni. Másoknak továbbra is be kell járni dolgozni, és minden nap szolgálatot tenni a veszélyben... Senki sem tudja mi lesz. Egyes hangok néhány hónapot jósolnak, mások éveket. Egyes hangok enyhe recesszióról beszélnek, mások szerint súlyos válság fenyeget. Nehéz erre tervezni. Épp ezért ér kiborulni. Ér aggódni, ér szomorúnak lenni, és ér kétségbe esni is. Ér elmenekülni a valóság elől, könyvet olvasni, sorozatot nézni. Megbetegszünk? Nem betegszünk meg? Enyhe lesz? Súlyos?

A csillagok mindig is lenyűgöztek. Talán ötödikben vagy hatodikban tanultuk a naprendszert és a csillagokat, soha jobb földrajzóráim nem voltak.A szobámban csillagos ágytakaró és sötétítő függöny volt. Örökké vadászom a csillagos fülbevalókat olyan anyagból, amit elvisel a fülem (nem durran be 30 másodperc alatt).Fűztem csillagos és bolygós karkötőt.Csillagos, univerzumos kerámiákat is szívesen festek a MadeByYou-ban.Van csillagos oldaltáskám, csillagos hátitáskám, csillagokat ragasztottam a kabátomra és a jógaszőnyeg-táskámra.Van csillagos sálam, bugyim és zoknim is.Szeretek ilyen elődásokra járni, mint a szupervoid, gravitációs hullámok... Imádom a sci-fit.... De mire föl ez a nagy csillagmánia? Miért szeretem ennyire a csillagokat? Miért nyűgöznek le? Miért bámulom őket önkényesen, amikor tiszta az ég? Mi ez a furcsa vonzalom? És miért könnyezem, ha belebámulok az űrbe, és próbálom őket ésszel fölfogni? Többször említettem már azt a katarzist, amit átéltem egy mély és nehéz pillanatomban. Amikor szembenéztem a Semmivel, és megismertem az igazi arcát: ami maga a minden.