Volt most egy kisebb kihagyásom molyos írók terén, néha olvas az ember mást is. Pl. újra előveszi A Dűnét, meg kicsit fejleszti önmagát, ésatöbbi, ésatöbbi. Meg nem minden könyv ihlet meg annyira, hogy blogbejegyzést is írjak róla. Ez persze nem jelenti azt, hogy rossz, sőt! No, de aki követ Instán, az már láthatta is, mit olvastunk legutóbb Matricával:

T. C. Lang: A Lámpás nyomában

Hogy őszinte legyek, számomra se a cím, se a borító nem sejtette, micsoda csoda rejtőzik ebben a könyvben. Ellenben a fülszöveg! Ó, ha én tudnék ilyen jó fülszöveget írni! Szóval a fülszöveg volt a “bűnös”, meg az író személye. Feltűnt ugyanis, hogy Tündével sok közös van bennünk Pl. és ezt a története során is éreztem – mármint a közöst. A főhősnő kelekótyasága és a főhős önuralma, a párbeszédek humora, izgalmas helyekre utazások, spirituális-kultúrkör háttér, különleges képességek, rejtőzködő ellenség… – hm, nem is tudom, hol olvastam hasonlót. 😀 spoiler Ha a jövőben figyelemmel kíséred a blogomat vagy a tevékenységemet a közösségi médiában, esetleg feliratkozol a hírlevelemre, lehet, hogy majd idővel kiderül! 😉 Jaj már, Lione, fejezd be az önreklámot, és koncentrálj a témára!

Igazán izgalmas mesét olvastam!

Ez volt a második “bibliai fantasy“, ami a kezembe került, és nagyon tetszett. Úgy éreztem magam, mintha egy délutáni misztikus sorozatot néznék, kellően szórakoztató volt, kiragadott a hétköznapokból, kikapcsolta az agyam, ahogy az efféle sorozat-epizódok is szokták. A foglalkozás elérte a célját. Máslaposságtól szenvedek. 😀 A karakterek szerethetők, még Lucifer is, a stílus könnyed, mégis, amikor szükséges, nagyon szép mondatokat kapunk. Nehéz a könyvről spoilermentesen beszámolni, és nem is akarok spoilerezni, mert olvasásra érdemes.

Az eleje talán egy kicsit döcögősen indult, és hirtelen sok infót kaptunk a világok erőviszonyairól, amit nem feltétlenül tudtam követni, de azért szép lassan tisztult a kép. Le se bírtam tenni, egyre izgalmasabbá válik, ahogy halad benne az ember. T. C. Lang egyre jobban belejött az írásba. Amikor már azt hinnéd, hogy mindennek vége, még beletesz egy csavart. Aztán ezt még egyszer eljátssza. A végén már-már úgy érzed, a könyv lehoz az életről, aztán végül mégis megkapod a feloldást! (Itt látszik is, meddig olvastam este. 😀 )

Remélem, T. C Lang megörvendeztet még minket újabb regényekkel a jövőben! 😊