Gyakorlott főzésutáló vagyok. De tényleg. Igazi antiszakács. Hosszú órákat ácsorogni a konyhában, küzdeni az elemekkel, hogy végül az elkészült mű 5 perc alatt semmivé váljon? Aztán még a romokat is el kell takarítani, ugye? Az órabéremet tekintve főleg baromira nem éri meg. Mégis főznöm kell, mert a rendelés (habár szép lassan gyarapszik a mentes ebédeket (is) készítő konyhák száma) sokszor lutri, vagy drága, vagy olyan ételeket főznek, amit nem szeretünk. Hogyan lehet mégis elviselhetőbbé tenni az egész procedúrát? Saját tapasztalataim alapján…

1. Tehát főzök. Cserébe Oroszlán vállalta a mosogatást. Ez már önmagában nagy segítség ahhoz, hogy az embernek több kedve legyen edényeket piszkítani. Úgyhogy ha be tudsz vonni valakit az elő- vagy utókészületekbe, máris kevésbé szörnyűséges ez a tevékenység. Közteherviselés.

2. Ha épp nincs időd (kedved), válassz gyorsan elkészíthető ételeket. A tészta és a paradicsomszósz hamar megvan. A tojásos köles is (többek között az is az előnye, hogy nem kell nokedlit szaggatni, plusz még diétás is). A kölest (is) megfőzheted a mikróban (1 bögre köles / rizs / hajdina / quinoa, 2 bögre víz, egy kis só, 20 perc forgolódás 600-on, utána 5 perc pihi lefedve). Meg ott a fagyasztó: pl. ha szereted a rántott húst, de nincs kedved minden egyes alkalommal pepecselni vele, panírozhatod egyszerre az összeset, és egyesével, még főzés nélkül lefagyaszthatod… és hasonló főzésgyorsító praktikákat alkalmazhatsz.

3. Használd a sütőt! Az egyik legjobb, amikor a jénaiba / tepsibe / cserépedénybe beszórod a zöldséget és a húst egy kis olajjal meg fűszerekkel, és az ott szépen elkészíti magát. Nem kell kevergetni, meg semmi, mégis jó dolgok tudnak belőle kisülni – a szó szoros értelmében. Ott hagyod 200-on lefedve egy órára, majd fedél nélkül fél órára és kész is, így az említett két időintervallumban foglalkozhatsz mással – csak az időzítőt ne felejtsd el! 🙂

4. Egy jó edény vagy konyhagép valódi segítség tud lenni, míg a szörnyű eszköz inkább csak megkeseríti a főzést. Persze nem mindig adatik meg az embernek, hogy lecserélje a komplett garnitúráját, de idővel, apránként le lehet váltani ezt-azt jobbra, hatékonyabbra, használhatóbbra, élesebbre, tartósabbra, ahogy tapasztal az ember, és kialakul, mire is van szüksége. A főzési kedvet nagyon befolyásolja az eszközpark minősége. Aztán tálalhatod akár a MadeByYou-s vagy Apacukás tányérodon is: saját alkotás saját alkotáson. 🙂

5. Képtelenség megjegyezni, mely fűszer melyikkel harmonizál, milyen hatást lehet velük elérni… épp ezért gyakran vásárolok fűszerkeverékeket. Ezeket már a gasztronómia szakemberei összeállították nekünk, levették a kombinálgatás terhét a vállunkról. Ráadásul idővel az összetevőket olvasgatva szép lassan meg is jegyzi a ember, melyek azok a fűszerek, amelyek jók együtt. Próbáld ki, kísérletezz! Az Ázsia Bt.-ben isteni fűszerkeverékeket kapni, mostanában a steak burgonya a kedvencünk: a zöldséget, a húst, a májkrémet, a rántottát és a rágcsit is feldobja.

6. Hibázni is szabad! Még a legjobb háziasszonyokkal is előfordul. Meglódul a fűszer, tocsog az olajban, odakozmál a hús, és persze kiborul a liszt, kifröcsög a víz, leesik a tojás, eltörik a tányér. Én is felejtettem már ott olajat (kókuszzsírt), szerencsére nem lett belőle komolyabb baj, mert “csak” rettentő büdösen füstölgött. Tapasztalt háziasszonyok mesélték, hogy ők is átestek az Ottfelejtett Olaj nevű “beavatáson”: valakinek lángra kapott a függönye is; valaki sikeresen vizet engedett rá és megégette magát; valaki lefedve felejtette ott, és amikor kíváncsiságból levette a fedőt, akkor csapott ki a láng… Szóval időzítő – akkor is, amikor úgy érzem, oda tudok figyelni. 😉

7. Vagyunk egy páran, akik szeretjük fényképezni és megosztani online a kajafotóinkat. Akadnak, akik nem szeretik az ilyesmit, de szerintem nagyon inspiráló tud lenni: sok ötletet vehetünk át egymástól, kipróbálhatunk új ízeket, láthatjuk hogy másnak is sikerül (vagy másnak sem sikerül), és a lájkokkal motiválhatjuk is egymást. Úgyhogy elő a fényképezőgépet és #mutimiteszel! 😀 Az Instán és itt a Vidám Konyhasóban is szoktam néha fotókat megosztani.

+1. Főzés mint relaxáció? – Néha (de egyelőre tényleg csak néha) sikerül bebillenni egy olyan állapotba, amikor nem számít az idő, nem gyötörnek problémázó gondolatok, visz a flow, csak teszem amit kell, és pihen az agyam. Utána feleszmélek és szörnyen fáradtnak érzem magam, de addig valami egészen más tudatállapotban lebegtem. Kellemes érzés, és jó lenne minél gyakrabban átélni, mert így akár már majdnem meg lehet szeretni a főzést. 🙂 Valami ilyesmiről (is) szól az Örömfőzés című (recept)könyv.

Valami kimaradt? Szeretsz főzni? Mivel szoktad magad motiválni?
Szerinted hogyan lehet megszeretni a főzést? 🙂