Létezik olyan könyv, ami rá tud venni az angolul olvasásra? Jó darabig nem akadt ilyen. Pedig többet is elkezdtem, de elég hamar feladtam. Ehhez még nagyon gyengusz az angolom – állapítottam meg, és ez nem is esik messze az igazságtól (fő az önbizalom, ugye). Aztán végül valahogy mégis megtörtént…

St. Mary krónikák

Valamire vártunk. Már nem emlékszem, mire, de épp ott volt egy Libri a közelben. Amikor várunk Oroszlánnal, és akad egy könyvesbolt a közelben, akkor általában beszabadulunk a könyvek közé, és nyáladzunk, amíg el nem jön az idő, amire várunk. Így történt akkor is, amikor a sci-fi részlegen rábukkantam egy hívogató borítójú kötetre, amely azt állította magáról: Egyik átkozott dolog a másik után. Na, mondom, ez a cím maga az élet, idén meg gyakorlatilag maga a megtestesült a 2020. Megjegyeztem. Aztán később meg is rendeltem. Szép kötet találó címmel, vajon mi lehet?

Egyik átkozott dolog a másik után / Visszhangok szimfóniája

Nem különösebben nagy mű, nem szépirodalmi alkotás, nem tökéletes, és nem hasonlítható össze Douglas Adams-szel, pedig megteszik a fülszövegben. De szerintem egészen más (és nem is igazán sci-fi). Szórakoztató kötet volt, elvarázsolt: úgy éreztem magam, mint anno, kistiniként a Harry Potterrel és a zseblámpámmal a paplan alatt. Elégé lekötött ahhoz, hogy azt mondjam: ha a következő kötet is legalább ennyire élvezetes, akkor megéri folytatni. Így is lett. Aztán…

Második esély

Ez a könyv majdnem tökéletes (ahogy azt a molyos értékelésben is említettem). Ez volt az a pont, ahol teljesen beszippantott a történet, a szereplőket többé nem tudtam kirugdalni az elmémből. Ráadásul Jodi Taylor az első ember szerintem az egész damned földkerekségen, aki fel tudta kelteni az érdeklődésemet például az ókori történelem iránt. Többnyire pocsék töritanáraim voltak. Pedig tudom, hiszem, és tapasztaltam is, hogy lehet órát érdekfeszítően tartani. Esetemben jellemzően meglátszott a jegyeimen, amikor tanárt cseréltek: ha az egyik jobb/vagy rosszabb volt az előzőnél, azt lekövették osztályzataim.

Múlt vagy soha / Ösvény az időben

Ezek pedig megadták végül a kárpótlást a Második esélyben elkövetett bűnökért is. Olyannyira, hogy hiába próbáltam mást olvasni, semmi nem érdekelt. Vonyigoltam boldog-boldogtalannak, hogy méltatlan, hogy nincs még lefordítva a többi kötet, és beleőrülök, ha várnom kell még a kiadóra. Támadt egy őrült ötletem.

The ​Very First Damned Thing

Rövidke előzménye a fentebb említetteknek. Nem mondanám, hogy mindent értettem, mert nem. Voltak mondatok, ahol tanácstalanul vakartam a fejem, hogy “most mit mit is akar ez?” – de ez nyilván amiatt van, hogy nem vagyok hozzászokva az angol nyelvhez ilyen szinten. Olyan érzés, mint amikor egy alsós próbál egy számára túl választékos könyvvel boldogulni. Eleinte baromi nehéz, meg szokatlan, meg nyögvenyelős. Nyilván idővel belejövök, ha folytatom, márpedig folytatom. 🙂 A lényeg, hogy a történet átjött, a szereplők továbbra is imádni valóak, viszont nagyon fontos, hogy ezt nem szabad első kötetként olvasni, mert sok benne az utalás már “megtörtént” dolgokra. Ez inkább egy visszaugrás – saját komppal. 🙂

No de a lényeg, hogy igen! Nem tudom, hogyan történhetett, mivel bűvölt el Jodi Taylor. Talán azzal, hogy Max kicsi, vörös, és Farrell mérnök? Who knows? 😀 Mindenesetre az angol kötetek rákotródtak az Kindle-ömre, és szép sorban várják, hogy olvassam őket, amíg meg nem jelennek a további magyar fordítások, amelyekre én várok szép sorban, hogy megvehessem őket, és élvezhessem imádott anyanyelvemen is. Bocs Metropolis Media, de egyszerűen nem bírok várni, és végül is ez nem gond, mert legalább gyakorlom az angolt. 😉

A könyv valódi dimenziókapu, és úgy tűnik, mostanában a St. Mary világa a kedvenc dimenzióm. 🙂