Hallottál már róla, hogy könyvet írok? Itt-ott a blogomon, illetve a moly.hu-n már utalgattam rá csak úgy mellékesen. Most viszont eljött az ideje, hogy kijelentsem, azaz bejelentsem : Könyvet írok! Őrület! De komolyan. Ezt most így leírni megrázó élmény, a torkomban dobog a szívem. Mert ez innetől kezdve számonkérhető. És tudjátok mit? Kérjétek is számon rajtam! Nem szabad hagynom, hogy az imposztorszindróma megfutamítson, nem igaz? Pedig most, hogy ezt leírtam… Őőő... Váltsunk témát! Hogy jött ez az egész? Ez nagyon régre nyúlik vissza. Egészen a gyerekkoromba. Mindig is jól elvoltam egyedül. A játékokkal is, de akár két papírgalacsinnal, vagy a nagymamám menyasszonyi fátylával a kanapén. Egész álló nap. Szóval egyedül játszottam, és közben világokat építettem. Mindig is volt egy hártyavékony réteg a tudatom és a külvilág között, amely időnként meg tud vastagodni, és akkor csuda helyeken járok. Később nagyon élveztem a harmadik osztályos fogalmazás órákat, és nyelvtanból is mindig jó voltam, nagyon szerettem. Az irodalommal néha hadilábon álltam, de ez általában