Aki követ Instagramon, talán emlékszik rá, hogy a szeptemberi Csak a Mentes vásáron szert tettünk a legújabb Vegital gépre, a Silver Digitalra. Sokat kotlottunk rajta, hogy vegyünk-e, ne vegyünk, melyiket vegyük, Vegitaltól vegyünk-e, finom lesz-e, megéri-e, mennyi idő alatt térül meg… De annyira zavart minket, hogy 750 Forint az unroasted-unsweetened mandulaital, nekem hazacipelni egyedül nehéz, és sok doboz szemetet termelünk vele. Szóval beadtuk a derekunkat, és szereztünk egy Vegital gépet 10%-os kuponnal. A gép Fekete-szürke, rozsdamentes szálcsiszolt bödön, a levehető fején motor, a motor alján kések. A bödön belsejében recés alj, az oldalán sávok (feltételezem azért, hogy a körforgást kissé megtörjék, a magok rendezetlenül ütközzenek, és mind bejussanak a kés alá). A feje tetején fogantyú, gombok és kijelző. Van benne beépített hőfokmérő is: hallani, ahogy ki-be kapcsolgatja magát. A bödön alján médincsájna felirat... De! A Vegitalnál nem csak egy gépet vásárolsz! Ettől lesz belőle márka: szívükön viselik az ügyet. :) Jár hozzá support (pl. alapos, magyar nyelvű

Gyakorlott főzésutáló vagyok. De tényleg. Igazi antiszakács. Hosszú órákat ácsorogni a konyhában, küzdeni az elemekkel, hogy végül az elkészült mű 5 perc alatt semmivé váljon? Aztán még a romokat is el kell takarítani, ugye? Az órabéremet tekintve főleg baromira nem éri meg. Mégis főznöm kell, mert a rendelés (habár szép lassan gyarapszik a mentes ebédeket (is) készítő konyhák száma) sokszor lutri, vagy drága, vagy olyan ételeket főznek, amit nem szeretünk. Hogyan lehet mégis elviselhetőbbé tenni az egész procedúrát? Saját tapasztalataim alapján... 1. Tehát főzök. Cserébe Oroszlán vállalta a mosogatást. Ez már önmagában nagy segítség ahhoz, hogy az embernek több kedve legyen edényeket piszkítani. Úgyhogy ha be tudsz vonni valakit az elő- vagy utókészületekbe, máris kevésbé szörnyűséges ez a tevékenység. Közteherviselés. 2. Ha épp nincs időd (kedved), válassz gyorsan elkészíthető ételeket. A tészta és a paradicsomszósz hamar megvan. A tojásos köles is (többek között az is az előnye, hogy nem kell nokedlit szaggatni, plusz még diétás is). A kölest (is) megfőzheted a mikróban (1

Szeretem a vintage stílust (ha még az előző bejegyzésből nem lett volna egyértelmű :D ) és nagyon vágytam már arra, hogy nekem is legyen ilyen tányérom. Így márciusban ellátogattunk Barátnőimmel egy Apacuka Ceramics workshopra (ahol nagyon aranyos kutyusokkal is találkoztunk :) ). Az árban 3 tányér készítése volt benne, amiből kettőt kérhettünk lecsiszolva (a fehéres felület), kiegészítő összegért a maradék agyagból is felhasználhattunk, illetve az előre kiégetett kis virágot magunk mártottuk bele a mázba, hátulját saját kézzel csiszoltuk le. Először kinyújtottuk az agyagot, majd a tányérok segítségével köröket vágtunk ki belőlük. Ezeket a köröket stencillel, vagy nyomdával, illetve régi festőhengerekkel mintázhattuk meg. A hátoldalán jelöltük azt, hogy milyen színűre szeretnénk a tányérunkat, illetve az azonosító jelünket és a dátumot, hogy a kiégetés után könnyű legyen az azonosítás. Egy formatányérba ejtettük az elkészült művet, és finoman belenyomkodtuk, ami így felvette a tányér alakot. Itthon szép fényképeket is készítettem a már mázazott, lecsiszolt és