Egyik írós csoportban felmerült a kérdés, hogy honnantól számít valaki írónak, mikortól tarthatja magát annak. Ha már vannak megjelent novellái? Van kiadott könyve? Esetleg felkarolta egy neves kiadó, és az írásból él? Vajon író lettem attól, hogy harmadik helyezést ért el a Tianguo egy pályázaton? Vajon író lettem attól, hogy írtam, szerkesztettem, tördeltem és kiadtam a Csillagomat? Író vagyok attól, hogy folyton valami témán jár az eszem, jegyzetelek, meg itt blogolgatok? Író lettem attól, hogy marketingelem a könyvemet, és van is eredménye? Író lettem attól, hogy olvasnak, és megköszönik az írásaimban fellelhető elgondolkodtató üzeneteket? Lione típusú válasz: Író vagyok, színész vagyok, zenész vagyok, blogger vagyok, programozó vagyok. Meg még egy csomó minden vagyok. Mindegyik vagyok. Vagy ha egyik nem vagyok, akkor egyik sem vagyok. Minden vagyok. Vagy semmi sem. Mindegy, hogy rám aggatod-e a címkét, vagy megtagadod tőlem, amíg belül én tudom, ki vagyok - címkék nélkül is. 🙂 "Ki minek gondol, az vagyok annak…Mért gondolsz különc rokontalannak?Jelet látsz gyűlni a

Mostanában több egymástól független helyről is megkaptam, hogy ne tituláljam magam meddőnek, mert az milyen negatív, meg a vonzás törvénye, és majdcsak sikerülni fog, stb-stb. Megpróbálom felvázolni, miért nem hordoz számomra ez a szó negatívumot. Lehet, hogy kicsit hosszú lesz, és nem is biztos, hogy teljesen érthető, de talán kicsit sejthető, vagy érezhető... 😅 Tény, ami tény. Ha egy év alatt nem sikerül egy párnak természetes úton megfoganni, arra azt mondják orvosilag, hogy meddő. Ez a legegyszerűbb, mert milyen hosszú már az, hogy "hát még nem sikerült teherbe esni". Mintha mentegetőzni kellene. De az a helyzet, hogy a meddő szót találták ki erre az állapotra. Szemléltetésképp: Én vagyok "aki, a kávét programkóddá alakítja" - azaz programozó, továbbá én vagyok "a csajszi, akinek nem sikerült elég magasra nőnie", azaz alacsony. "I am the one hiding under your bed Teeth ground sharp and eyes glowing red I am the one hiding under your stairs Fingers like snakes and spiders in my hair" This Is Halloween (mindig mindenről zenére asszociálok, ez van 😅) Visszatérve: mi vagyunk "a pár, akinek nem

A nyelvtanulás soha nem volt az erősségem. A szódogák és a száraz nyelvtanleckék mély nyomokat hagytak bennem. A ruszkiból átképzett angol és német tanárok katonás nyelvoktatása inkább csak megutáltatta velem a nyelveket, ahelyett, hogy megszerettette volna. Így kialakult, hogy bár sok mindent értek - persze nem eleget - nem merek megmukkanni nyelveken (németül nem is menne, túl sokat felejtettem), nincs nyelvvizsgám sem. Ciki - nem ciki - ez van. Vas Timi hírlevelére még 2016-ban iratkoztam fel. Nem emlékszem, hol bukkantam rá, de ingyenes angoltanulós videókat küldözgetett, amelyekben nagyon szimpatikus volt fiatalos, energikus, motiváló személyisége és hozzáállása. Aztán nemrég nyelviskolát indított Dont't Panic néven, amit franchise-ként kezdett el működtetni, hogy módszerét minél szélesebb körben elérhetővé tehesse, így több városban is nyitott már nempánikoló nyelviskola, Budapesten is. Nálam meg kb. egy hónapja bekattant valami: ideje felhúzni az angol tudásomat egy nagyjából vállalható szintre, hogy beszélgetni, netalántán még érvelni is tudjak, hátha esetleg egyszer azon kapnám magam,

Emlékszem, annak idején a színjátszósokkal többször álltunk az ökosátorban Szentendrén a főtéren. A sátor mellett közvetlenül kihelyeztük a szelektív hulladékgyűjtőket, magunk rajzoltuk rá a piktogramokat. Egyenpólót is kaptunk, az enyém a mai napig megvan. Természetvédő rajzokat rajzoltattunk a gyerekekkel, míg szüleikkel ökolábnyom tesztet töltettünk ki, és tanácsokat adtunk, hogyan tudják csökkenteni az ökolábnyomukat. Önszorgalomból még A Hülyeség Kora című film angol feliratát is lefordítottuk, amikor még nem lehetett elérni a filmet magyar szinkronnal. Kitalálhatunk elméleteket a globális felmelegedés tagadására, veszélyeinek elbagatellizálására, de akárhogy is, a környezetszennyezés nem jó, és ha ezt tovább folytatjuk, kipusztulunk:  Bár nekünk, random panellakóknak, sajnos nincs meg a hatalmunk hozzá, hogy az autókat csakúgy kitiltsuk a városból, nem tudunk megfizetni egy elektromos autót, és a város buszait sem cserélhetjük le azonnal elektromosra, a repülőkről nem is beszélve. Azt sem tudjuk most rögtön elintézni, hogy minden panelház szigetelt legyen és egyedi

Meséltem már a csendes kisebbségről, milyen érzésekkel kell megbirkózniuk a meddőknek. Mennyi meggyászolni való feladat vár rájuk, mennyi kiadás és kísérletezés az életük. Szerencsére sok a sikertörténet, hogy kikezelték, vagy inszeminációra, lombikra ment, és az első, második vagy harmadik alkalom már sikerrel járt, van gyerek, szánsájn és hepilájf. De van a csendes kisebbségnek is egy csendes kisebbsége. Akik nem akarnak mindenáron gyereket. Nyaggatják őket, hogy de menjenek tovább, fizessék ki a sok gyógyszer árát (újra), legyen új/következő befecskendezés, ha nem sikerül, legyen lombik, mert megéri. Mert a gyerek az élet értelme, megéri érte a sok-sok szenvedés. Mondják azok, akiknek van gyerekük (főleg azok, akiknek könnyedén ment). De vajon tényleg CSAK a gyerek lehet az élet értelme? Bár ritkán, de még előfordulnak olyan percek, amikor elszontyolodom azon, hogy nekünk miért nem lehet olyan könnyedén gyerekünk, mint XYZ-nek, miért nem lehetünk egyszerűen csak olyanok, mint a többiek: mindennek ellenére nem gondolom azt, hogy csak ez az egy értelme lehet az életnek. Tény, könnyedén

A lemondás nehéz. De gyakran hasznos a régit, ami nem vált be, elengedni, hogy valami új érkezhessen annak helyére. Egyfajta bátorság is a lemondás. A komfortzóna elhagyása letenni valamit, ami már nem használ. Ráadásul biztosan érkezik olyan dolog, ami szinte azonnal betölti az "űrt". Például: Több mint fél éve mondtam le a "kényelmes" alkalmazotti létről, hogy új lehetőségeket engedjek a helyére. Egyszerűen ez a legjobb módja annak, hogy az ember egy kis pénzkereset mellett időt tudjon szakítani a tanulásra, fejlődésre, rekreációra is, beoszthassa az idejét, hogy ne kelljen örökkön-örökké rohanni, hanem kényelmesen át lehessen kelni a zebrán, és maga döntsön arról, milyen öngondoskodási formát választ, mennyit tesz félre a jövőjére. Férjem is otthagyta az állását nyár végén. Elérte a szakmájában a plafont, miközben szörnyen unta az egészet, mindig ugyanazokat a köröket futotta eredménytelenül. Kezdett már belebetegedni. Most átképzi magát egy intenzív programozói tanfolyamon, ami bár nem könnyű, de nagyon élvezi, hogy végre gondolkodhat, és hosszas küzdés után sikerélményei

Első találkozásom a jógával, úgy testközelből, egy színjátszós-kreatív táborban volt, egy világvégi falucskában. Az egyik nap az egész tábor (~120 fő) a nagyteremben másfél órát jógázott, és másnap alig bírtunk lábra állni az izomláztól. :D Ezek után mindig is izgatott a dolog, de valahogy mégis elkerültük egymást. Mostanában szinte mindenki jógázik. Amolyan divattá vált. Emiatt kicsit ódzkodtam tőle. De végül rászántuk magunkat: na nehogy már a divat befolyásolja, hogy mit teszünk, vagy épp mit nem. :) Oroszlán gerincproblémái adták meg az utolsó löketet. Beleírtam az internetbe, hogy "jóga xvii", és kiadott több lehetőséget. Mi alapján választottunk jógát és jógastúdiót? A Szattva Jógastúdió weboldala kellően alapos volt. Többféle jóga: keményebb és kímélőbb gerincjóga, hatha, sőt még kundalini is, Aviva-torna, és meditációs tanfolyam (amiről pont lemaradtunk, mert amikor megtaláltam a stúdiót a neten, már elkezdődött). Mindenről és mindenkiről részletes bemutatkozó, az árak kedvezőek, a helyszín pedig tiszta, kellemes, és lila (amely színt nagyon-nagyon

Boldog születésnapot Blog! Hány éves is vagy? Nem tudom, de nem is számít, én se számolom, csak ha megkérdezik. Most kérdeztem: 4. Négy éves a Blog, mely talán elhanyagoltnak látszhat kívülről, de ez csak azért lehet, mert a gyökereket növelem, nem a lombozatot (ha emlékeztek a nyulas-répás képre). :) Egy év. Egyetlen év elég ahhoz, hogy minden megváltozzon. Minden. Mármint nem odakinn, hanem idebenn. Megváltozik az, amit hiszel magadról, megváltozik az, amit hiszel a világról, amit hiszel a sikerről, az élet működtetéséről, célok kitűzéséről és eléréséről. Mi voltam eddig? A teljesség igénye nélkül: voltam (vagyok) színésztanonc; idegenvezető-tanonc; énekes- és zenésztanonc; blogger(ecske); programozó; alkalmazott; egyéni vállalkozó; #metoo leánygyermek; depressziós tinédzser; alacsony nő, aki nehezen talál magára ruhát és cipőt; párkapcsolatban élő nő; élettárs; feleség; könyvmoly; kreatív hobbizó; konyhában bénázó; vezetéstől rettegő; hennás hajú; hülye kommenteken önmagát felhúzó; tömegközlekedésen utas; az utcán sétálva kutyák által megugatandó objektum;

Vannak, akik azt állítják, a rock zene az ördögtől való. Számomra viszont nem tud zene olyan sok pozitív energiát adni, mint a rock. Ha a tragédiát vagy az örömöt akarom átélni, nincs amivel dinamikusabban lehetne hatni rám. Nem beszélve arról, hogy ez segít nekem abban is, hogy a takarítandóhoz kellően fel tudjam magam szívni. Számomra ez is pozitív. :D Létezik vidám, inspiráló rock, mely cselekvésre késztet. Összegyűjtöttem tíz olyan dalt, melyek pozitív üzenetet hordoznak. 1. Toto - Orphan Nem vagy egyedül, mindig számíthatsz ránk - üzeni a legenda zenekar :) 2. Winger - Better Days Comin' Ez elég egyértelmű, hogy jobb napok jönnek - elég egyértelműen jó zenészektől. Nekik elhiszem! "There’s a sign of a better day comin’ It’s your time, baby stop bumming Just feel the love in stormy weather" 3. Scorpions - Someday Is Now Ki ne ismerné a Scorpionst, ha azt mondom Wind of Change? Ebben a dalban azt üzenik, hogy a majd az most van ;) 4. Mr. Big - Defying Gravity És a Mr. Big zenekart a To Be With You című számukkal? Azon kívül, hogy ez a friss-ropogós dal is hihetetlenül inspiráló, a

Kalapos Éva Veronika kezdeményezését szeretném támogatni az alábbiakkal "Pár napja találkoztam Roxane Gay amerikai író és aktivista Éhség című könyvével, amelyben leírja, milyen egy csaknem 200 kilós testben élni. Mélyen megindított a téma, és arra gondoltam, mi, nők és férfiak egyaránt, sokat segíthetünk egymásnak, ha elmondjuk, milyen a mi testünkben élni, minden előnyével és hátrányával, gyönyörével és fájdalmával, működésével és problémáival együtt. Elkezdem én, ha van kedved csatlakozni, használd az #azentestemben hashtaget, és még valami: opcionális, de a posztokhoz nyugodtan fotózd le a szöveghez az egyik kedvenc testrészedet (nem pornográf képekre gondolok, de szerintem ezt nem kell kiemelnem )." Az én testemben... Az én testem pici, de nagyjából arányos. Ebből kifolyólag baromi nehéz rá ruhát (és cipőt) találni. Viszont nem fogyaszt sokat, gazdaságos. Az én testem rendkívül érzékeny műszer. Sajnos sokáig nem voltunk jó barátságban, hiába jelezte különféle problémákkal, hogy lenne néhány megoldatlan ügy, nem törődtem vele. Az utóbbi kb. másfél évben viszont