Wikka érdeklődött az életmódváltással járó tapasztalataimról, így arra gondoltam, beszámolok itt a blogon az utamról. Hiszen az életmódváltás egy út, ami soha nem ér véget, de legalább sokat kanyarog. Mindig változunk, a körülményeink is változnak, a céljaink és a lehetőségeink is. Néha kicsit feladjuk, megzuhanunk, aztán összeszedjük magunkat, és megyünk tovább rendületlenül… a következő hullámvölgyig. Egyszer már diétáztam. Valaki javaslatára kipróbáltam a candida-diétát, és szépen lefogytam tőle. De aztán abbahagytam, és visszaszedtem a kilókat. Ekkor készült az alábbi képen a bal oldali fotó. Néhány hónapra rá a nőgyógyászati szűrésen cisztákat találtak a petefészkemben. Innentől már nem volt kérdés, mi az én bajom: inzulinrezisztencia. Sőt, egészen pontosan PCOS és csökkent glükóz tolerancia. Diéta, mozgás, gyógyszer - hangzott az ítélet. A diétára fokozatosan álltam át. Ha drasztikus hirtelenséggel abbahagyunk mindent - nyilván nem mindenkinél, de - előfordulhat, hogy rosszul leszünk a hiánytól, érzelmileg labilissá válhatunk, esetleg máshogy

Semmi sem kell hozzá, csak két láb - esetleg egy jó cipő - és már indulhatsz is. Megindulni igazán nehéz, ám egy idő után valami átbillen, és csak mész, mint a golyó. Mindeközben minden domboldalon egyre szebb és szebb kilátás tárul eléd. Megállhatsz, nézelődhetsz, fotózhatsz, feltöltődhetsz a gyönyörködés okozta pozitív energiákkal. Olyan különleges képződményeket láthatsz, amire rácsodálkozol, hogy ezt tényleg a Természet építette. Vagy furcsa, ember alkotta (sokszor elhagyatott) épületekre, emlékhelyekre bukkanhatsz. Beszippanthatod jó mélyen a friss és tiszta erdei levegőt, hogy kitisztítsa a tüdődből a városi szmogot. Amikor fölfelé kaptatás közben megállsz, és tikkadtan a szádhoz emeled a vizespalackot, az olyan, mint a mennyei manna. Amikor a napról beérsz a fák közé, megállapítod, hogy az erdő a legjobb klímaszabályzó: legalább 3-4 fokkal hűvösebb van a fák alatt. Az erdő megmentheti a bolygót! De előfordul az is, hogy ritka növényekkel vagy érdekes állatokkal találkozol. Például, hogy két ganajtúró milyen nagy gonddal görgeti a

Első találkozásom a jógával, úgy testközelből, egy színjátszós-kreatív táborban volt, egy világvégi falucskában. Az egyik nap az egész tábor (~120 fő) a nagyteremben másfél órát jógázott, és másnap alig bírtunk lábra állni az izomláztól. :D Ezek után mindig is izgatott a dolog, de valahogy mégis elkerültük egymást. Mostanában szinte mindenki jógázik. Amolyan divattá vált. Emiatt kicsit ódzkodtam tőle. De végül rászántuk magunkat: na nehogy már a divat befolyásolja, hogy mit teszünk, vagy épp mit nem. :) Oroszlán gerincproblémái adták meg az utolsó löketet. Beleírtam az internetbe, hogy "jóga xvii", és kiadott több lehetőséget. Mi alapján választottunk jógát és jógastúdiót? A Szattva Jógastúdió weboldala kellően alapos volt. Többféle jóga: keményebb és kímélőbb gerincjóga, hatha, sőt még kundalini is, Aviva-torna, és meditációs tanfolyam (amiről pont lemaradtunk, mert amikor megtaláltam a stúdiót a neten, már elkezdődött). Mindenről és mindenkiről részletes bemutatkozó, az árak kedvezőek, a helyszín pedig tiszta, kellemes, és lila (amely színt nagyon-nagyon