Mostanában több egymástól független helyről is megkaptam, hogy ne tituláljam magam meddőnek, mert az milyen negatív, meg a vonzás törvénye, és majdcsak sikerülni fog, stb-stb. Megpróbálom felvázolni, miért nem hordoz számomra ez a szó negatívumot. Lehet, hogy kicsit hosszú lesz, és nem is biztos, hogy teljesen érthető, de talán kicsit sejthető, vagy érezhető... 😅 Tény, ami tény. Ha egy év alatt nem sikerül egy párnak természetes úton megfoganni, arra azt mondják orvosilag, hogy meddő. Ez a legegyszerűbb, mert milyen hosszú már az, hogy "hát még nem sikerült teherbe esni". Mintha mentegetőzni kellene. De az a helyzet, hogy a meddő szót találták ki erre az állapotra. Szemléltetésképp: Én vagyok "aki, a kávét programkóddá alakítja" - azaz programozó, továbbá én vagyok "a csajszi, akinek nem sikerült elég magasra nőnie", azaz alacsony. "I am the one hiding under your bed Teeth ground sharp and eyes glowing red I am the one hiding under your stairs Fingers like snakes and spiders in my hair" This Is Halloween (mindig mindenről zenére asszociálok, ez van 😅) Visszatérve: mi vagyunk "a pár, akinek nem

Eltelt néhány év, mióta megírtam a korábbi Bemutatkozást a blogra. Azóta én is sokat változtam, és az életem is. Továbbra is webprogramozó vagyok, továbbra is a rockzene a kedvencem, és még mindig vörösre hennázom a hajamat. :) Viszont a megvalósítás mint fogalom, amellett, hogy ugyanazt is jelenti számomra, mint 5 éve, sokkal mélyebb tartalmakkal is gazdagodott. Mi is az a megvalósítás? Igen sokféle megvalósítás létezik. Van például az, amikor vágyunk valamire: egy házra, egy utazásra, egy autóra, bármire - azaz célokat tűzünk is, és megvalósítjuk őket. Van, hogy megvalósítunk elképzeléseket: tanulunk, kertészkedünk, festünk, barkácsolunk, zenélünk, szoftvert fejlesztünk, lakást felújítunk, eseményt szervezünk. Megvalósítás az is, amikor teszünk az egészségünk érdekében: diétázunk, vitaminokat vagy gyógyszert szedünk, sportolunk és eleget alszunk. Tehát létrehozunk dolgokat vagy átalakítjuk őket. Mind folyamatosan megvalósítunk. Megvalósítjuk például esténként a vacsorát, vagy az otthonunkat, a családunkat, a munkánkat, önmagunkat, a boldogságunkat... legalábbis így reméljük.

A könyvtárunk (a képen csak egy kicsiny szelete: Oroszlán repülős könyvei, szépirodalom, mesekönyvek, ismeretterjesztő- és szakácskönyvek) bizonytalan ideig dobozokban fog heringeskedni. Furcsa lesz könyvek nélkül, annyi ideje már (több mint az életem fele), hogy ahol ők, ott az otthonom. Lényem, vagyonom, gazdagságom, lelkem kis darabkái, minden értékem száműzetésbe csomagolódik. Felfogható egyfajta lemondás-gyakorlatnak is. De erről a helyzetről legalább biztosan tudom, hogy elmúlik, és nagy öröm lesz majd újra kicsomagolni a kincseimet! 💎 Majd mesélek, ha eljött az ideje. Addig is: think outside the box!

Nem könnyű érvényesülni introvertáltként az extrovertáltak világában. Ráadásul nem is mindenki 100%-ban introvertált vagy extrovertált, lehetünk félúton a kettő között, vagy negyed úton, vagy 5/12-ed úton, vagy 39,23%-on, szóval könnyen önellentmondásba is keveredhetünk. Például esetemben előfordulhat, hogy vannak extrovertált perceim, óráim, napjaim, de többségében zárkózott, szűkszavú, megfigyelő típusként tengetem napjaimat. Ezért van az, hogy nagyon várok bizonyos össznépi eseményeket, mégse mindig sikerül úgy pörögnöm, mint ahogy elterveztem, vagy ahogy azt mások elvárnák, mert az introvertáltság sokkal dominánsabb bennem. Kedves extrovertált barátaim, hadd segítsek megérteni ezt a furcsának tűnő létformát! :) Íme néhány alapelv: Az introvertáltnak jó introvertáltként élni Ez az egyik legfontosabb, amit "külsősként" gyakran nehéz megérteni. Az introvertált ugyanis szeret otthon punnyadni, és baromira nem érzi magát szomorúnak és savanyúnak közben. Míg az extrovertált számára a pörgés, az emberek, a buli számít akksitöltőnek, addig az introvertáltnak ez a zenehallgatás,

Még nyáron, az Evernessen jártam az Integrál Akadémia sátorban néhány előadáson, amikor is pecsétet lehetett gyűjteni, és aki összegyűjtötte a hármat, az ingyen látogathat el egy előadási napra az idei tanévben. Így tettem én is, megnéztem, mit mesél nekünk Gánti Bence a buddhizmusról. Azért a többi is érdekel, de hát választani kellett, és Bencére is kíváncsi voltam már... :) Számomra szimpatikus az integrál szemlélet: az, hogy egyrészt összehozza a pszichológiát a spiritualitással, másrészt, hogy körbejárja a különböző nagy hagyományok tanait, kiemelten azt, ami közös és csodálatos bennük, amely igazából mindnek és mindennek az alapja. Bence pedig olyan szenvedéllyel és szeretettel beszélt a témáról, ami rendkívül magával ragadó. Miért választottam épp a buddhizmus előadást, amikor azt ismerem mind közül a legjobban? Épp ezért. Lehet, hogy sokat hallottam már ezt meg azt a "dumát", tant, nézetet - mondja/írja azt Bence, Kunó, Magunam, Cser Zoltán törökülésben, Laár András gitárral a nyakában, vagy a Dalai Láma... de élem is? Nem. Vagyis csak részben. De az nem elég a

Meséltem már a csendes kisebbségről, milyen érzésekkel kell megbirkózniuk a meddőknek. Mennyi meggyászolni való feladat vár rájuk, mennyi kiadás és kísérletezés az életük. Szerencsére sok a sikertörténet, hogy kikezelték, vagy inszeminációra, lombikra ment, és az első, második vagy harmadik alkalom már sikerrel járt, van gyerek, szánsájn és hepilájf. De van a csendes kisebbségnek is egy csendes kisebbsége. Akik nem akarnak mindenáron gyereket. Nyaggatják őket, hogy de menjenek tovább, fizessék ki a sok gyógyszer árát (újra), legyen új/következő befecskendezés, ha nem sikerül, legyen lombik, mert megéri. Mert a gyerek az élet értelme, megéri érte a sok-sok szenvedés. Mondják azok, akiknek van gyerekük (főleg azok, akiknek könnyedén ment). De vajon tényleg CSAK a gyerek lehet az élet értelme? Bár ritkán, de még előfordulnak olyan percek, amikor elszontyolodom azon, hogy nekünk miért nem lehet olyan könnyedén gyerekünk, mint XYZ-nek, miért nem lehetünk egyszerűen csak olyanok, mint a többiek: mindennek ellenére nem gondolom azt, hogy csak ez az egy értelme lehet az életnek. Tény, könnyedén

Everness 2018   A 2017-es képek ezen a

A lemondás nehéz. De gyakran hasznos a régit, ami nem vált be, elengedni, hogy valami új érkezhessen annak helyére. Egyfajta bátorság is a lemondás. A komfortzóna elhagyása letenni valamit, ami már nem használ. Ráadásul biztosan érkezik olyan dolog, ami szinte azonnal betölti az "űrt". Például: Több mint fél éve mondtam le a "kényelmes" alkalmazotti létről, hogy új lehetőségeket engedjek a helyére. Egyszerűen ez a legjobb módja annak, hogy az ember egy kis pénzkereset mellett időt tudjon szakítani a tanulásra, fejlődésre, rekreációra is, beoszthassa az idejét, hogy ne kelljen örökkön-örökké rohanni, hanem kényelmesen át lehessen kelni a zebrán, és maga döntsön arról, milyen öngondoskodási formát választ, mennyit tesz félre a jövőjére. Férjem is otthagyta az állását nyár végén. Elérte a szakmájában a plafont, miközben szörnyen unta az egészet, mindig ugyanazokat a köröket futotta eredménytelenül. Kezdett már belebetegedni. Most átképzi magát egy intenzív programozói tanfolyamon, ami bár nem könnyű, de nagyon élvezi, hogy végre gondolkodhat, és hosszas küzdés után sikerélményei

Első találkozásom a jógával, úgy testközelből, egy színjátszós-kreatív táborban volt, egy világvégi falucskában. Az egyik nap az egész tábor (~120 fő) a nagyteremben másfél órát jógázott, és másnap alig bírtunk lábra állni az izomláztól. :D Ezek után mindig is izgatott a dolog, de valahogy mégis elkerültük egymást. Mostanában szinte mindenki jógázik. Amolyan divattá vált. Emiatt kicsit ódzkodtam tőle. De végül rászántuk magunkat: na nehogy már a divat befolyásolja, hogy mit teszünk, vagy épp mit nem. :) Oroszlán gerincproblémái adták meg az utolsó löketet. Beleírtam az internetbe, hogy "jóga xvii", és kiadott több lehetőséget. Mi alapján választottunk jógát és jógastúdiót? A Szattva Jógastúdió weboldala kellően alapos volt. Többféle jóga: keményebb és kímélőbb gerincjóga, hatha, sőt még kundalini is, Aviva-torna, és meditációs tanfolyam (amiről pont lemaradtunk, mert amikor megtaláltam a stúdiót a neten, már elkezdődött). Mindenről és mindenkiről részletes bemutatkozó, az árak kedvezőek, a helyszín pedig tiszta, kellemes, és lila (amely színt nagyon-nagyon

Boldog születésnapot Blog! Hány éves is vagy? Nem tudom, de nem is számít, én se számolom, csak ha megkérdezik. Most kérdeztem: 4. Négy éves a Blog, mely talán elhanyagoltnak látszhat kívülről, de ez csak azért lehet, mert a gyökereket növelem, nem a lombozatot (ha emlékeztek a nyulas-répás képre). :) Egy év. Egyetlen év elég ahhoz, hogy minden megváltozzon. Minden. Mármint nem odakinn, hanem idebenn. Megváltozik az, amit hiszel magadról, megváltozik az, amit hiszel a világról, amit hiszel a sikerről, az élet működtetéséről, célok kitűzéséről és eléréséről. Mi voltam eddig? A teljesség igénye nélkül: voltam (vagyok) színésztanonc; idegenvezető-tanonc; énekes- és zenésztanonc; blogger(ecske); programozó; alkalmazott; egyéni vállalkozó; #metoo leánygyermek; depressziós tinédzser; alacsony nő, aki nehezen talál magára ruhát és cipőt; párkapcsolatban élő nő; élettárs; feleség; könyvmoly; kreatív hobbizó; konyhában bénázó; vezetéstől rettegő; hennás hajú; hülye kommenteken önmagát felhúzó; tömegközlekedésen utas; az utcán sétálva kutyák által megugatandó objektum;