Volt most egy kisebb kihagyásom molyos írók terén, néha olvas az ember mást is. Pl. újra előveszi A Dűnét, meg kicsit fejleszti önmagát, ésatöbbi, ésatöbbi. Meg nem minden könyv ihlet meg annyira, hogy blogbejegyzést is írjak róla. Ez persze nem jelenti azt, hogy rossz, sőt! No, de aki követ Instán, az már láthatta is, mit olvastunk legutóbb Matricával: T. C. Lang: A Lámpás nyomában Hogy őszinte legyek, számomra se a cím, se a borító nem sejtette, micsoda csoda rejtőzik ebben a könyvben. Ellenben a fülszöveg! Ó, ha én tudnék ilyen jó fülszöveget írni! Szóval a fülszöveg volt a "bűnös", meg az író személye. Feltűnt ugyanis, hogy Tündével sok közös van bennünk és ezt a története során is éreztem - mármint a közöst. A főhősnő kelekótyasága és a főhős önuralma, a párbeszédek humora, izgalmas helyekre utazások, spirituális-kultúrkör háttér, különleges képességek, rejtőzködő ellenség… - hm, nem is tudom, hol olvastam hasonlót. :D Ha a jövőben figyelemmel kíséred a blogomat vagy a tevékenységemet a közösségi médiában, esetleg feliratkozol a hírlevelemre, lehet, hogy