Filmek esetében a második részek… nos, hát… nem szoktak a legjobban sikerülni. Legtöbbször érezni rajtuk, hogy csak a kassza megtöltése a motiváció, és a kreativitás, egyediség gyakran háttérbe szorul. Van, hogy nem is vagyok kíváncsi a második részre. A szolgálólány meséjéből nekem bőven elég volt az első évad. Pocahontas kettő? Ki a tökömet érdekel? 😀 Na jó, egy filmsorozatot tudok mondani, ahol a második rész nálam kiütéssel győzött, és az nem más, mint a Terminátor 2! Könyvek esetében gyakrabban előfordul, hogy a második, harmadik, stb. rész jobban sikerül (nyilván kezdő íróknál főleg, ahogy egyre gyakorlottabbak lesznek), habár itt is gyakori, hogy nem feltétlenül lenne muszáj folytatni 1-1 történetet. De pl. Harry Potter esetében a harmadik könyv volt a kedvencem. 🙂

Szóval kiolvastam az elmúlt hetekben néhány második kötetet, viszont nem írtam róluk külön bejegyzést. Azért mégiscsak szeretnék ezekről említést tenni. Nézzük csak! Tetszett? Nem tetszett? Jobb volt? Rosszabb lett?

Jodi Taylor: Nem semmi lány – avagy visszatérés a Frogmorton farmra

Habár a St. Mary krónikáktól is oda vagyok meg vissza, a Semmi lány volt számomra az az élmény, amely után kijelenthetem, hogy Jodi Taylor is my hero! Imádom, ahogy a nem tökéletes könyveiben a nem tökéletes karakterei a nem tökéletes sztorikban helyt állnak, nem tökéletes ám rendkívül szerethető módon.

A Nem semmi lány is ilyen. A Frogmortonon zajlik az élet, megérkeznek a patagóniai rohamcsirkék is – ezen percekig röhögtem 😀 – és a szomszédba beköltözik Ananda Balasana – igen, Ananda azt jelenti, hogy boldogság (amúgy Buddha egyik tanítványának a neve is), a Balasana meg a babapóz. Jodi Taylort azt hiszem, megihlette a jóga (a Második esély elején, a köszönetnyilvánításban is emlegeti a lefelenéző kutyát). 😀 Szóval, habár ez a második rész már nem dózerolt le olyan elemi erővel, mint az első. Ráadásul az önmagában is megállja a helyét, nem kiálltott folytatásért. De azért ezt is nagyon szerettem, és jókat kuncogtam. 🙂

Martin Kay: Eastern 2. – Titkok útvesztője

Hát ez a könyv nem ihletett meg úgy, mint az első. Habár kaptam egy csomó információt, de egyáltalán nem azt, amire kíváncsi lettem volna. Minden mással kapcsolatban csak ismételni tudnám magam, annak meg nem látom értelmét. Egyszerűen nem érzem a romantikát, pedig nagyon szurkoltam, hogy hátha végre, legalább haloványan megcsillan, hogy mitől lenne a „kedvese” az egyiknek a másik, de nem. Továbbra sem.

Ettől még kíváncsi vagyok, mi fog kisülni ebből a katyvaszból. Azt hiszem az fogja eldönteni, hogy összességében szeretem-e vagy sem. Majd meglátjuk. Szóval kap még esélyt, a végéig kitartok. 🙂 Ha végül nem jön be, akkor – már most szólok – az egész sorozat egyben megvásárolható lesz tőlem! Addig biztosan nem pecsételem bele az ex libris-emet, de majd adok hozzá ajándék könyvjelzőt! ^^

Szaszkó Gabriella: Késő március – a még gyönyörűbb borító

A könyv első egyharmadától hülyét kaptam. Úgy éreztem, éppen az történik, amitől tartottam: senki nem tanulta meg a leckét, és ugyanott toporgunk, ugyanazokat a köröket futjuk, és ugyanúgy nyűglődünk, mint korábban. Ezért eleinte nehezen vettem rá magam az olvasásra, mert féltem, hogy utálni fogom a könyvet.

Aztán jött a második harmad. Amikor úgy éreztem, ez egy érzelmi disztópia, vagy mi a szösz, és nagyon-nagyon szomorú leszek a végén, majd napokig kiüresedve fogok magam elé bámulni. Éppen ezért faltam az oldalakat, hogy mielőbb szembesüljek vele.

Ám a harmadik harmadban megkaptam a feloldást. Végre megtörténik a csoda, amire mindannyian vártunk, és már az első kötetnél is abban reménykedtünk, hogy már akkor teljesült. Kissé élesnek és hirtelennek éreztem a váltást, bár lehet, hogy vannak olyanok akik az egyik pillanatról a másikra világosodnak meg, én inkább a fokozatos változás embere vagyok. Persze nem vagyunk egyformák.

Összességében elmondhatom, hogy ezt a második részt jobban szerettem, mint az elsőt. Szóval ezeket a köteteket tuti nem adom el – meg hát nem lehet elégszer leírni, mennyire szépek! 😉 Viszont azt továbbra sem tudtam meg, hogy ki a basszusgitáros (ez fontos kérdés egy zenész számára, én kérek elnézést)! 😀

Aurora Lewis Turner: Bolygókeringő 2. – A hetedik bolygó

Habár sejtettem, hogy ez lesz – ezért is vártam meg az e-book verziót – mégis naivan reménykedtem, hogy fejlődött a megfogalmazás, vagy gatyába rázta esetleg egy jó irodalmi szerkesztő, de sajnos csalódnom kellett. Már rögtön az első oldalon fennakadtam.

“mindkettőjüknek csodálatos képességek állnak a birtokukban” – én meg már hozom is a metszőollót, és nyisz-nyisz, frogmortonozom* a szöveget.

Nagyon sajnálom, mert mindkét regény lehetne sokkal jobb is, annyi de annyi fantázia és lehetőség van bennük! Habár személy szerint az első könyv történetét jobban szerettem. Az ottani kalandok mind ugyanazt a célt szolgálták (spoiler: a visszaemlékezések begyűjtését), most viszont nagyjából a könyv 80%-áig unatkoztam. Addig minden kaland olyan volt, mint egy délutáni TV-sorozat random epizódja, ami nem tesz hozzá különösen a történet fő ívéhez. A nagyrészét kihagytam volna. Plusz ez a nehézkes fogalmazás továbbra is elképesztően fárasztó. Egyfolytában félbe akartam hagyni, csak ha már megvettem, úgy voltam vele, hogy csak azért is befejezem (meg mert kihívás, lásd lentebb).

A St. Mary-t angolul gördülékenyebben olvasom, és habár a St. Mary-ben is vannak töltelék epizódok, ott az írói stílus, a humor és a karakterek elviszik a hátukon az egészet. A Bolygókeringőben Lloyd az egyetlen, akinek stílusa van – neki viszont tényleg van, és nagyon jó! Talán énelbeszélőként jobban működne, talán úgy könnyebben tudnék azonosulni a főhősnővel, tekintve, hogy amúgy a fülszöveg E/1. Szóval itt sem tudok sokkal többet hozzátenni, mint amit az elsőnél írtam. Úgy sajnálom! 🙁

Ti hogy vagytok a második részekkel?

U.I.: Még mindig lehet csatlakozni a molyon a molyos írókat olvasós kihívásomhoz, plusz indítottam egy másik kihívást is Csillagmánia címmel. Továbbá részt veszek egy angolul olvasós kihíváson is, hogy motiváljam magam St. Mary ügyileg. 😀 Ha van kedvetek, tartsatok velem bármelyikkel! 😉

* Ez nálam mostanában a kertészkedési illetve a házfelújítási munkálatokat jelenti. 😀 Hogy miért? Olvasd el a Semmi lányt illetve a Nem semmi lányt! 😉