Habár a kihívásomhoz már elolvastam az öt könyvet, megígértem, hogy folytatom tovább az ismerkedést a molyos írókkal. Ja, és indítottam egy másik, csillagos kihívást! Éppen ezért – de nem csak ezért – vettem a kezembe a Kora február című kötetet. Nézzétek, valami elképesztően gyönyörű! A borítótervező és a nyomda valami eszméletlen szép munkát végeztek. Kiváló minőség!

Félve kezdtem bele ebbe a könyvbe, de hát ugye a félelmeinkkel néha meg kell próbálnunk szembenézni. 😀 Hogy miért tartottam tőle?

1. Nekem is van egy (félkész) rockos, zenekaros, new adult történetem, zenei utalásokkal (sok szempontból hasonló, de szerencsére mégis csak más)
2. A csillagos-sziluettes borítókról már ebben a bejegyzésben írtam, de itt is megemlíteném, hogy mielőtt még találkoztam volna ezekkel a kötetekkel, én is hasonló borítót képzeltem el az egyik történetemhez (de azóta kitaláltam egy másik megoldást)
3. Nekem is van egy Anna nevű főszereplőm, és hiába kerestem másik nevet, egyszerűen muszáj, hogy Anna legyen (viszont az én Annám teljesen más személyiség, harsányabb és céltudatosabb, míg Szaszkó Gabriella Annája visszahúzódóbb, bizonytalanabb)

Szóval nagyon kíváncsi voltam, hogy miről írhat az, akinek hasonló ötletek járnak a fejében, akivel egy évben születtünk, és akinek Szaszkó a vezetékneve. “Egy rokonom írta! És van rajta gitár!” – örvendezett Oroszlán, amikor meglátta a borítót: a) mert vannak az ősei között Szaszkók, és b) mert ő az én rocksztárom. 😀

Van egy olyan érzésem, hogy nem véletlenül Midlife Crisis a könyvben szereplő zenekar neve. 😉 A harmincas-típusú életközépi válság számomra sem ismeretlen (I’m thirty-something)*, habár belőlem nem ilyen reakciókat váltott ki, mint a könyv főszereplőjéből, de a “jó helyen vagyok-e”, “nincs karrierem”, “irigylésreméltó az életem, mégis utálom”, “akarok-e egyáltalán gyereket”, “többé nem akarok mások elvárásainak megfelelni” témák nálam is előkerültek – ez mind olvasható a korábbi blogbejegyzéseimben ilyen-olyan formában.

A könyv szereplői épp olyanok, mint az emberek. Egyrészt jóindulatúak és szeretetreméltóak, ezért mindannyiukért sajog a szív, ahogy gyötrődnek a történet folyamán. Viszont nem tökéletesek. Nagyon nem. Ugyanúgy, mint az emberek. Gyakran félelemből, tudatlanságból, vagy dühből cselekszenek, ami – lássuk be – nem mindig szerencsés. 🤷‍♀️ Erről szól ez a könyv.

A regény olvasmányos volt, faltam az oldalakat, és foglalkoztatott, mi fog belőle kisülni, izgultam mindannyiukért, de tény, hogy Annát néha megcsapkodtam volna, hogy lehet ennyire idióta. 😀 Ettől még érthetőek voltak a tettei (Sense of security, like pockets jingling)*, annak ellenére, hogy úgy érzem, én máshogy cselekedtem volna, mert az én értékrendembe ez nem fér bele. Kényelmetlenül éreztem magam a sztoriban emiatt. Igaz, már másik könyvnél is említettem, hogy nem vagyunk egyformák, és nem feltétlenül kell mindenben egyetérteni a főszereplőkkel. Meg persze nem lett volna konfliktus, ha máshogy cselekszik. Úgy vettem észre, hogy sok szempontból ez egy elég megosztó könyv, és ezt meg is értem. De ez nem feltétlenül baj! 😉

Habár Anna barátnőjét sem szerettem, amiért biztatta Annát, hogy tegyen olyan dolgokat, amiket nem kéne (amúgy meg a sátorfoglalást imádtam 😁) , de leginkább a pszichológustól másztam falra. Vagy egy kókler volt, és vette a diplomáját valahol, vagy végigbukdácsolta az egyetemet, és kegyelemből engedték át, esetleg rossz mentorai voltak, és hülyeséget tanítottak neki, de számomra csalódás volt. Persze tudom és tapasztaltam is, hogy a valóságban is előfordulnak rossz pszichológusok. Itt most végig azt éreztem, hogy ennek a nőnek köze nincs a szakmához. Talán hitelesebbek lettek volna a “tanácsai”, ha eleve valami kuruzsló lett volna. ^^”

Most pedig a második kötet előtt félek. Egyrészt a Kora február alaposan kimaxolta a dolgokat. Nagyon remélem, hogy megtanulták a leckét mindannyian, de ez korántsem biztos. Fogalmam sincs, mire számítsak. De a fülszöveg jókat ígér. 🙂

A kedvenc szereplőm Hammer volt – a dobos – habár ő is csinált hülyeséget, mégis ő volt talán az egyetlen, aki igazán tudta élvezni az életét, és az ő beszólásai tetszettek a legjobban. 😀 De egy nagyon lényeges kérdésem lenne: ki a basszusgitáros? Hol van a zenekar legalja? 😅 Lehet, hogy elkerülte a figyelmemet, pedig nagyon koncentráltam, de melyikük a basszer? Help!

Ja, és egyébként már a kötet elején eszembe jutott az Egy makulátlan elme örök ragyogása. Hm, hm… 🙂

* Faith No More – Midlife Crisis

U.I.: a Késő márciusról a molyon hagytam néhány sor értékelést. Vegyétek a kezetekbe bátran! 😉