Otthonról dolgozom. Az emberek erre kétféle módon reagálnak. Az egyik a "de jó neked, én is ilyet szeretnék", a másik a "hát az borzasztó, én azt nem bírnám". Valóban előfordulhat olyan, aki nem alkalmas rá, de szerintem inkább dejónekem. :) Áldás vagy átok? Hogyan teheted hatékonyabbá otthon a munkádat? Csinálj énidőt! Hiszen nincs utazási idő. A főváros rozoga járatain a tömegnyomor nem szívja le előre az agyad. Nem kell másfél órát ácsorognod szédelegve a hajnalban keléstől. Fordíthatod magadra, vagy alvásra ezt az időt. Szerintem ez sokat számít a munka hatékonyságának szempontjából. Legyen listád arról, mik az elvégzendő feladatok. Ez programozóként cégeknél könnyen megvalósítható, hiszen ott általában van egy "jegykezelő" rendszer, benne kijelölve név szerint a feladatok és a határidők. Saját projektre is érdemes valami hasonló task managert alkalmazni, a nagy egészet részfeladatokra bontani. Ilyen lehet például a Trello, ahol remek "Kanban" oszlopokat tudsz kialakítani magadnak (Todo, Doing, Done stb.). Jelöld ki a munkával töltendő időt, azaz mikor és milyen hosszan foglalkozol

Tulajdonképpen amióta létezik a fesztivál, nézegettük, de valahogy sosem alakult úgy anyagilag és/vagy szabadságilag, hogy el tudjunk menni. De most végre! Ez a rendezvény egészen más, mint amit mi fesztivál címszó alatt ismerhetünk. A béke és nyugalom, ami itt honol, inkább egy nagy (családi) táborra emlékeztet. Rengeteg program van, de úgy tényleg. Nehéz eldönteni, merre induljon az ember. Akadt olyan, hogy 2-3-4 program egy időben, és szinte az utolsó pillanatban döntöttünk, hogy melyikre megyünk. Lehet jógázni; táncolni; úszni a Balatonban; koncerteket hallgatni; alkotni; tisztító, energetizáló kezeléseken, szertartásokon, vezetett meditációkon részt venni; különféle témákról előadást hallgatni; workshopokon beszélgetni... Mindenki - aki még csak keresi a lelki/spirituális útját, és aki nagyon ezoterikus - megtalálhatja, ami érdekli: nem lehet unatkozni. Bármit csinálsz, bárhogy is nézel ki, senki nem fog hülyének nézni (vagy ha mégis, legalább nem érzed). Tetováltak, tetoválatlanok; rasztások, rasztátlanok; fürdőruhások, tetőtől talpig leplesek; mezitlábasok, magas sarkú cipősök;

Elég a kibicből, ideje a tettek mezejére lépni! - Mondtam magamnak, és felmondtam. Szörnyen lassan vánszorog ez a felmondási idő... De legalább újra előbújt a random bölcs belőlem. :D Két út a tettek mezejénél Az egyik közvetlenül a tettek mezeje mellett halad, és csak magunkat átküzdve egy szúrós bozóton juthatunk a mezőre. Tehát ez az az út, amelyen eddig is jártam. Egyenes, széles, és ritkán ágazik el. Mégse látni, hova vezet, mi a cél. Azonos méretű, egyforma, alacsony fák övezik, épp elégséges árnyékot adva. Esős napokon kicsit dagonyássá válik az út, amúgy meg gyakorlatilag észrevétlenül lejt. Ha sokáig jársz rajta, egy idő után olyan érzésed lehet, mintha körbe-körbe járnál. Pedig látod, hogy tök egyenes, nem? :) A másik út a mező túlsó végéről indul. Ezt eddig csak távolról szemléltem, mely meredek hegyoldalakon vezet több felé, gyakran elágazik. Általában csak a hegy tetejét látni. Főleg messziről. Az alját fák, bokrok, szúrós bozótok, kisebb dombok, előhegyek rejtik. Általában felfelé, de néha lefelé is vezet az ösvény. Keskeny, és sokszor sziklákba kell

Érezted már úgy, hogy tulajdonképpen nincs panaszkodni valód? Más 12 órákat áll egy pultban, és napi háromszor tíz perc pisi/kajaszünete van. Ehhez képest én csak átcammogok az egyik szobából a másikba, egy skype meetingen beszámolok arról, mit csináltam tegnap, akkor wc-zek és eszem, amikor akarok. Ez a legcsaládbarátabb munkahely vállalható (bár nem versenyképes) fizetéssel. De valami mégis hibádzik... Rájöttem, hogy egy helyben toporgok. Nem várhatok arra örökké, hogy majd a szülés megsegít. Mert a gyermekáldás nem feltétlenül akkor jön, amikor akarjuk. Nem szabad a saját rossz érzésünk elnyomására felhasználni a szülést. Nem arra való. Nem sült galamb az, hogy berepüljön a számba. Mindemellett a technológia elszáguldott mellettem, és most röhögve integet vissza a távolból. Minden, amit ma egy webesnek tudnia kellene, számomra új és idegen, a tudásom legalább 5 évvel le van maradva a mai trendtől. Amit sürgősen pótolni kell. Így hát eljött életem második felmondása. Az elsőről itt olvashattok. Arról írok benne, milyen vegyes érzelmekkel jár egy felmondás, amikor mész egy helyről,

Tizennyolc évesen feltettem a kérdést. Megkaptam a választ is rá: majd ha fizeted magadnak. Többet nem is feszegettem. Eldöntöttem, hogy Budapesten, meg az agglomerációban amúgy is fölösleges, és hangoztattam is a döntésemet. Nagyon jó a tömegközlekedés, különben sem mászkálnék autóval, kevés a P+R, és nem akarok egy lenni azok közül, akik autónként egymaguk ülnek a dugóban, és lassan araszolva pöfékelik tele a körutat szénmonoxiddal és korommal. Sosem képzeltem bele magam a vezetőülésbe - még akkor sem, amikor feltettem a kérdést anno - és még most is nehezen megy, még most is nehezen teszem helyre magamban, hogy tulajdonságommá vált a vezetés. Hiszen ez mindeddig kizárt volt. Na jó, nem teljesen: valahogy robogóra, motorra mindig el tudtam magam képzelni. Számomra valahogy mindig biztonságosabbnak tűnt, pedig állítólag pont nem az, hiszen nincs körülöttem fémburok. Ki érti ezt? :D Aztán valami gyenge pillanatom lehetett :D amit Oroszlán gyorsan ki is használt, és meggyőzött, hogy mekkora királyság lesz, ha megtanulok vezetni. Persze, értem én, hogy tiszta pazarlás, hogy csak ritkán iszom

Valamelyik nap görgettem a Facebook falat, és megjelent előttem egy ilyen idézet: "A siker csodálatos dolog, de az ember nem tud éjszaka hozzábújni, ha fázik." - Marilyn Monroe Hm...  - gondolkodtam el - van benne igazság, de azt hiszem, mégsem tudok 100%-ban egyet érteni vele, mert ez főleg attól függ, kinek mi számít sikernek. Jó, persze az angol verzió egy kicsit másképp hangzik: Régebben arra voltam kondicionálva, hogy a siker az, amikor engem fotóznak, amikor színpadon vagyok, megtapsolnak, szerepelek a tévében, meg ilyenek. Azt hittem, belerokkanok, ha nem játszhatok vagy énekelhetek színpadon. Azt gondoltam, siker egy Barátok Köztben szerepelni, vagy bejutni egy Megasztárba, vagy Christine-t játszani a Madáchban. Bizonyos értelemben az is. Siker. Hatalmas siker, amit elismerek. Tudom, hogy mennyi de mennyi munka van abban, hogy valaki eléri ezeket. De rá kellett jönnöm, hogy nem számomra siker. Engem nem tesz boldoggá hosszútávon. Szeretek játszani és énekelni, nagyszerű érzés, amikor ezt elismerik, de rengeteg olyan hozománya van, amit ha mérlegre helyezek a tapsviharral szemben, súlyosabb és fájdalmasabb -

Most megírhatnám a blog történelmének legrövidebb bejegyzését is, de ahelyett, hogy gyorsan letudnám a fenti eldöntendő kérdést egy egyszavas válasszal, inkább hosszabb indoklásba rejtem. Merthogy! Már a tanfolyam előtt igyekeztem tájékozódni a témában, főleg a hormonmentes.hu blogjáról, készítettem kis hőmérséklet táblázatot is magamnak, és azon ikszelgettem. Később áttértem a Fertility Friend webes felületére, majd miután örököltem egy okostelefont, a Kindara app lett a végleges befutó. A Fertility Friend sokat segít, amennyiben nem vagy tisztában a tanfolyamon oktatott módszer szabályaival, de mégiscsak egy program, ráadásul inkább a babatervezésre fókuszál. Egy gép vagy program pedig nem ismeri olyan jól a szervezetedet, mint te magad. A Kindara rád bízza a döntést. Ha megkéred, segít a tippelésben, de ha ismered a termékenységtudat szabályait, felülbírálhatod a "jóslatait". E szabályok legpontosabb elsajátítására - magyar nyelven (online) - tudtommal csak a hormonmentes.hu tanfolyamán van lehetőség. Szóval elindult a tanfolyam. Ez volt Janka legelső tanfolyama, és nem

A forgalmi vizsga egyelőre nem jött össze, de az elsősegély vizsga sikerült. :) Az iskola biztosított egy egyalkalmas elsősegély képzést, ahol egy mentős úriember eldarálta nagy vonalakban a tananyagot, kiemelte a buktatókat, majd stabil-oldalfektettük egymást és babát lélegeztettünk. Ezek után vásárolhattunk nála tananyagot 800 Forintért és kaptunk egy csekket, amit be kell fizetni, és ennek a sorszámával jelentkezni a vizsgára. Annyira hónap vége volt, hogy nem maradt 800 Forintom a tananyagra, így azt később szereztem be, és a vizsgára is jóval később mertem csak jelentkezni. De nem volt mitől félnem. :) Sokat kellett várni, mire sorra kerültem, de őszintén nagyon jól esett csak ülni és bambulni. (Erre lenne mostanában szükségem...) Négy vizsgázót hívtak be egyszerre, egymást kellet stabil oldalfekvésbe helyezni (az eszméletlen-vizsgálat nem volt kötelező), és a babát újraéleszteni - itt szintén nem volt szükséges komolyan eljátszani a szituációt. Kedvesek voltak, és azt, aki egy kicsit is készült, nem macerálták, sőt segítették, így a kezdeti félelmem hamar elillant. A kötelező

Sokáig nem éreztem arra késztetést, hogy megtanuljak vezetni. A motorozás még csak-csak érdekelt, mert mennyivel könnyebb lenne úgy elintézni 1-2 dolgot, hogy csak felpattanok a robogóra és átzötyögök. Bár vannak autók, főleg a japánok között, melyeket megcsodálok, maga az autózás soha nem vonzott. Sőt, félek féltem kezelni a kocsit! Most mégis itt vagyok, beiratkoztam az egyik kerületi suliba még februárban. Márciusban elkezdődött a kresz, minden hétvégén, mindkét nap, délelőtt. Egy idősebb, de annál aranyosabb hölgy tartotta. Jól magyarázott, logikusan, nem volt nehéz így megtanulni az anyagot. Húsvét vasárnap még csokikát is osztogatott. :) Április közepére kaptunk kresz-vizsga időpontot, de előtte 10 órás gyakorlást az online felületen. Ez szintén nagyon hasznos, hiszen élesben is sok ismerős kérdéssel találkoztam újra. Természetesen azért volt olyan is, ami csőbe húzott. Remegő kézzel tappogtam az érintőképernyőn, de meglett, az a lényeg. Kaptunk egy estényi elsősegély képzést is, mely erősen hó végére sikeredett, így a képzésen felül már nem volt pénzem a tananyagra. Ezt

Szóval megtörtént. Megörököltem egy okostelefont. Egészen pontosan egy iPhone-t. Egy hónap alatt egész jól összebarátkoztunk. Persze vannak idegesítő dolgai. Erőszakos; gépre csatlakoztatva iTunes-on keresztül kell pöckölgetni, ami elég macerás; nem túl testre szabható, pl. sokat szívtam vele, mire sikerült saját csengőhangot rátenni, a hang maga is maximum 30 másodperces lehet, és valamiért a fejébe vette, hogy a szundi 9 perces, se több, se kevesebb (pedig 5 perc hatékonyabb lenne a reggeli szeánszaim esetén). De a dizájn kellően semleges ahhoz, hogy legalább az ne zavarjon. Szóval alakulunk, már egész jól megvagyunk. Bár szentségeltem eleinte, pl. hogy valahonnan kideríti, hogy XY-nak is iPhone-ja van, és rögtön iMessage-et akar küldeni. Nekem ez elsőre fel sem tűnt, csak miután közölte a telefon, hogy nem sikerült elküldeni az üzenetet (nem volt egyáltalán net a telefonszámomhoz rendelve) - ami hazugság volt, mert az üzenetet megkapta az illető, csak nekem nem jött meg az ő válasza. Néha túl okosnak hiszi magát... Oroszlán lemondta a Red előfizetését, átjött a Telenorhoz és csatlakoztunk a