Először is, mielőtt rátérnénk a szuperérzékenységre, vegyük a címkéket. A címkék önmagukban se nem jók, se nem rosszak. Viszont van néhány kontextus, amely egyikké vagy másikká teheti őket. Hajlamosak vagyunk címkézni, kategorizálni, skatulyázni, amely szeparációhoz vezethet, netán ellenségeskedéshez is. Továbbá hajlamosak vagyunk ragaszkodni a címkéinkhez, amely hatására olykor totál fölöslegesen láncoljuk magunkat a hiedelmeinkhez. Sarkos, ám tipikus példák:
- Lány vagyok, nem játszhatok kisvonattal.
- Fiú vagyok, nem viselhetek hosszú hajat.
- Lány vagyok, nem értek a matekhoz.
- Fiú vagyok, nem bőghetek mindenen.
Viszont a címkék szolgálhatnak egyfajta térképként is az életben. Ha képesek vagyunk a helyükön kezelni őket, nem azonosulni/azonosítani velük. Térkép rólam másoknak például, hogy biológiailag nő vagyok, annak születtem. Programozó vagyok, ezzel keresem a pénzem. Házas vagyok. Ésatöbbi. És vannak, amelyek segíthetnek eligazodni saját magunkon, sőt, olykor felszabadító lehet megismerkedni velük. Ilyenek például az LMBTQ+ betűi, a négy vérmérséklet típus (szangvinikus, kolerikus, melankólikus, flegmatikus), az BMTI személyiségtípusok, akár az asztrológia (nem a felületes bulvárlap típusú), a multipotenciális, vagy most ez:
A szuperérzékeny – mi is ez?
Jó ideje foglalkozom önmagam megértésével, de valahogy mindig elkerült ez a téma – illetve nem egészen, mert most, hogy (újra) elkezdtem foglalkozni vele, észrevettem, hogy én már lájkolok a Facebookon témába vágó oldalakat. Szóval valamiért csak elfelejtettem, kiesett az agyamból, hiba történt a mátrixban. Fura, de mindegy. Ezek szerint most jött el a felismerés ideje. 🙂 Szóval nemrég szembejött egy cikk, és a hideg rázott, annyira de annyira ismerős volt, amiről magyaráz. Gyorsan utána is néztem, mi ez, közben mindvégig úgy éreztem, mintha rólam szólna minden ilyen írás.
Neked is mondták már, hogy túl érzékeny vagy? Vagy hogy ne rágódj már annyit, hanem dönts? Ne elemezz, hanem megvalósíts? Esetleg, hogy félénk vagy, túlságosan magadra veszed a dolgokat, vagy hogy ne izgulj már? Tartasz a negatív fogadtatástól? Tapasztaltad már, hogy egy-egy intenzívebb nap után jobban kifáradsz, mint a társaid? El kell néha vonulnod, ha túl sok az inger? Átveszed mások hangulatát? Lefáraszt a tömeg, az emberek, a hangzavar? Zavar a beszéd munka közben? Sőt, egy-egy eseménydús nap után hiába vagy fáradt, nem bírsz elaludni? Eleve vannak alvásproblémáid? Rosszul érint az erőszak és a kegyetlenség? Tudatosan kerülöd az ilyen filmeket, könyveket? Nehezen viseled a változást? Nem bírod a konfliktusokat? Rosszul hat a teljesítményedre a nagy nyomás, a szétaprózódás, a folyamatos ellenőrzés? Inkább öltözködsz kényelmes ruhába, mint a csinosba? Hamar megérzed a kávé vagy az alkohol hatását? Képes vagy a művészetek vagy a természet szépségére csodálkozni?
Ó igen! Mind igaz rám.
Például ki nem állhatom a frottír lepedőket, és imádok megszabadulni a melltartótól. A barátnőm előre jelezte annakidején, hogy ne merjem megnézni a 300-at, mert nem bírnám. De horrorokat sem néztem soha, és nem is olvasok ilyesmit. Gyakran a hírek is megviselnek. Mindenen izgulok, nem tudok úgy felmenni a színpadra, hogy ne remegnék, mint a kocsonya. Ettől meg leblokkolok. A vezetés azóta se megy, túl sok mindenre kell egyszerre figyelni, én meg ettől nem érzem magam biztonságban, és bepánikolok. Na mármost a pánik meg köztudottan csökkenti a figyelmet, rontja a teljesítményt, amitől szintúgy nem érzem biztonságban magam, tehát…
Könnyedén átveszem mások hangulatát...Igazi Grincs vagyok... 🙂
Hű de sokat írtam, és ez még csak a töredéke, de inkább most azonnal abbahagyom, mert szerintem csak untatlak vele titeket. El is rejtettem őket… 😀
De mi is ez tulajdonképpen?
Nevezik még ingerfeldolgozási érzékenységnek is, illetve highly sensitive person (HSP)-nek. Ám nem az ingerküszöb alacsonyabb, hanem az idegrendszer működik másként. Azt mondják, a társadalom 15-20%-a lehet szuperérzékeny, még sincs (még) benne ez a köztudatban. Viszont így, hogy végre megismertem ezt a kifejezést, és hogy mit takar, már tudom, hogy nem rosszul van összehuzalozva az agyam, hanem teljesen jól – csak másként. Nem vagyok defektes, az evolúciónak igenis szüksége van rám és a hozzám hasonlókra is!
A mai világban a munkahelyek a jó szolgát, a társadalom a jó kedélyű társasági embert követeli meg, aki minden szituációban helytáll, és bármeddig terhelhető – emiatt hatalmas hátránynak tűnhet ez a fajta érzékenység, de valójában nagyon is szükség van rá. A szuperérzékenyek lelkiismeretesek és jó megfigyelők. Belelátnak a mélyebb rétegekbe, észrevesznek olyan részleteket, amelyek elkerülhetik mások figyelmét, így komplexebb képet alkothatnak. A HSP agya szeret elmélkedni és problémákat megoldani. Mindent alaposan körül jár, és csak azután dönt. A szuperérzékenyek gyakran lesznek mérnökök, tanítók, orvosok, ápolók, művészek, tudósok, szociális, lelki vagy spirituális segítők – szeretnek olyan munkát (sőt hivatást) választani, ahol (társadalmilag) hasznosnak érzik magukat. Önirónia
Te is magadra ismertél? Szeretnél jobban elmerülni a témában?
Ezzel a tesztel feltárhatod, mennyire vagy szuperérzékeny. Ajánlom a témát kutató pszichológus, Elaine N. Aron könyveit, aki maga is szuperérzékeny.
Ha nem vagy benne biztos, hogy HSP vagy, vagy ha úgy sejted, egy számodra fontos személy, családtag, barát szuperérzékeny, és szeretnéd megismerni, hogyan érzékeli a világot egy HSP, olvasd el a Szuperérzékeny vagyok? című könyvet!
Ha a gyereked vagy párod HSP (vagy te magad, esetleg mindketten azok vagytok), vedd kézbe a Szuperérzékeny gyerekek vagy a Szuperérzékenyen párban című célzott példányok valamelyikét!
Ha te magad küzdesz az élet nehézségeivel az érzékenységed miatt, a Szuperérzékenyek gyakorlati kézikönyve egyfajta terápiaként vezet végig a gyakorlatokon, hogyan szeresd meg, illetve mire és hogyan használd ezt a különleges képességedet. Ezen dolgozom én is épp. 🙂
Szuperérzékenyek gyakorlati kézikönyve
Hát nekem eléggé egyértelmű a helyzet, a fentebb linkelt teszten 21 pontot értem el, ezért rögtön ezt a könyvet vettem a kezembe. Mivel az érzékenységet alapvetően hátrányként ítéli meg a társadalom, sok a munkám vele, hogy én is megszeressem a sajátomat. Gyakran érzem azt, hogy mások meg akarnak változtatni, és a maguk képére formálni, emiatt korábban kudarcnak éltem meg, hogy nem sikerült olyanná válnom, mint ők. Soha nem is sikerülhet. Egy bonyolult idegrendszeri működést nem lehet csak úgy átírni, mint egy programkódot. Megjegyzés
Megtudtam, hogy léteznek extrovertált szuperérzékenyek is – habár ők vannak kevesebben. Tehát a visszahúzódásom, félénkségem nem feltétlenül és kizárólag csak az introvertáltságomból ered. Léteznek ingerkereső szuperérzékenyek is – én is ilyen vagyok, szeretek új dolgokat kipróbálni, tanulni, tapasztalni. Léteznek traumatizált szuperérzékenyek – na jé – akik között gyakori a szorongó, depresszióra hajlamos HSP. És ezen halmazok természetesen metszik egymást.
Vannak persze a könyvben olyan gyakorlatok, amelyek pszichoterápiáról vagy jógáról már ismerősek, illetve olyan megoldások, amelyeket öntudatlanul is kifejlesztettem magamban – pl az Esernyőséta. De nagyon sok újdonsággal is találkoztam, és nem könnyűek, egyáltalán nem.
Nagyon kreatív feladat volt a Kalandorok a második fejezetben, a társaim, azaz a testem, különböző szerveim feltérképezése. Innen is köszönöm a ciklusomnak, hogy a follikuláris fázisban termelt ösztrogénnel hozzájárul a kimeríthetetlen kalandjaimhoz az elmémben. Ilyenkor vagyok a legelvarázsoltabb. Nélküle nem biztos, hogy tudnék írni, és ilyen szinten flowba kerülni. A luteális fázisomban termelt progeszteronnak pedig köszönöm a koncentráló képességet, a tanulási vágyat, a tettrekészséget.
Arra is kapunk feladatot, hogy feltérképezzük, mennyire vagyunk túlingereltek vagy alulingereltek. Miért fontos ez? Az inger olyan, mint a szénhidrát. Ha túl sok szénhidrátot viszünk be, a vércukorszintünk megemelkedik. Ha túl keveset, akkor meg leesik a vércukrunk, és könnyen a padlón találhatjuk magunkat. Ezért, mint a szénhidrát esetében, az ingerek kapcsán is meg kell találnunk az optimális mennyiséget, amely nem túl sok, de nem is túl kevés. Mindenkinek magának kell kitapasztalnia, mennyi ingerre van szüksége egy nap, mert ha nem a számunkra optimális mennyiséget fogyasztjuk ingerből, kiéghetünk, stresszesek lehetünk, depresszióba eshetünk. Inger persze nem csak a külvilágban érhet minket, valamelyik nap pl. túlingereltem magam hírekből spoiler, emiatt azokkal álmodtam, ami így nem volt túl pihentető alvás.
Szóval ez a könyv tényleg nagyon alapos és részletes. Még rengeteg dolgom van vele, lassan is haladok. De ha számodra is egyértelmű a szuperérzékenységed, és ezzel szeretnél is kezdeni valamit, akkor javaslom, hogy vágj bele! 😉
Vélemény, hozzászólás?