Ismét egy molyos író regényét olvastam, ezúttal Jud Meyrin, azaz Megyeri Judit Lowdeni boszorkányhajsza című könyvét. Ha van kedved, csatlakozz Te is a kihíváshoz! 😉

Alapvetően nem zsánerem a krimi. Ilyesmit leginkább csak Fable-nél olvasok, ahol a töklökött karakterek, az agyament humor, az sajátos stílus, a velős társadalomkritika és a mély érzelmek szinte teljesen feledtetik velem, hogy ez amúgy egy krimi. Most viszont tényleg egy vérbeli krimit vettem a kezembe. A borítója gyönyörű, gratulálok a tervezőjének, a boszorkányság pedig egy nagyon hívogató szó nálam – emiatt kicsit sajnálom is, hogy nem egy misztikus krimit olvastam. 😀

A stílus hétköznapi, nem túl kacifántos, könnyen és gyorsan olvasható. Az elbeszélés nem csak a főszereplők szemszögét jeleníti meg, hanem a gondolataik szóhasználata is tükröződik benne. Ez így E/3-ban egy kicsit szokatlan volt elsőre, de egyáltalán nem zavaró, inkább kifejezetten érdekes. A történet már az első mondattól izgalmas volt, és mindvégig foglalkoztatott, hogy mégis mi a fészkes fene történhetett, és fog még történni. A végét már éjszakába nyúlóan olvastam.

A két főszereplő viszont kiborított. Az első pár oldalon még úgy éreztem, mintha Denisát és Mogorvát látnám magam előtt, de egyre durvábban bántak egymással. Úgy 25% környékén már elhajítottam volna a kütyüt a szoba másik végébe, annyira felhergeltem magam Tristanon. Persze megértettem, hogy idegesítette Lottie, mert én is a hajamat téptem tőle, viszont egy ilyen férfit, aki így megaláz, biztosan messzire elkerülnék, akármennyire is működik a kémia. Bizonyára az én érzékenységemből adódik ez, de emiatt is szerintem kissé hirtelen történt meg a váltás. Mindenesetre ezeket félretéve haladtam tovább a történetben, mert éreztem, hogy megéri. Tényleg egyre jobban magával ragadott, alig bírtam letenni, és a végére még meg is sajnáltam a őket. 😉

Különben sem vagyunk egyformák, Megjegyzés. 😀 Meg arról is értekeztem már (Robin O’Wrightly és Szaszkó Gabriella kapcsán is), hogy egyáltalán nem gond, ha a főszereplők nem a tökéletesség mintapéldányai. Ettől emberiek, ettől különlegesek, ettől élők. Kiváltanak az olvasóból érzelmeket, és szerintem ez a lényeg. 🙂

A Ready Player Two világa sokkal jobban passzol hozzám, mégis elakadtam vele a közepén. A meló is fárasztó mostanában, így zombi vagyok a nap végére, miközben a könyv is terheli az agyamat a sok információval. Ne má’! Hagyjatok! – Szóval ekkor vettem meg Judit könyvét, kezdtem olvasni, és a foglalkozás elérte célját. Kikapcsolt, pihentetett, kiragadott a hétköznapokból, és bár nem azt kaptam, amit vártam, jól esett olvasni. Örülök, hogy megismerhettem végre Judit világát is. 🙂

Szóval ha szereted a krimit, és az erotikusabb vonaltól sem riadsz vissza, szerintem ez a történet is tetszeni fog! 😉 És redheads rulz! 😀

UI.: Érdekel, a többi molyos író bejegyzésem? Csekkold le őket, hátha találsz magadnak újabb olvasnivalót! 😉

UUI.: Te is szeretnél a WordPress blogodra ilyen gombot? Mi ez? Kattints ide a plugin megismeréséhez és letöltéséhez!