Ez azért így nem teljesen igaz. Rengeteg dolog érdekel, de túlzás lenne azt állítani, hogy minden. Hogy rögtön említsek is egyet, például a foci baromira nem érdekel. Sebaj, ezt az űrt betölti helyettem a focidrukker kisöcsém. Színjátszós és informatikus? Zenész és mérnök? Bölcsész és kocka? - Az emberek gyakran meglepődnek rajtunk (a barátaimon és rajtam is), amikor kiderül számukra, hogy minket elvileg ellentétes skatulyákba sorolandó dolgok foglalkoztatnak. Te sem érted, miért kellene ezeknek a dolgoknak kizárniuk egymást? Mindig más érdekel, és gyakran megkapod, hogy felelőtlen vagy, mert félúton mindent feladsz. Rengeteg ötleted van, de félsz belekezdeni, mert aggódsz, hogy talán sosem készülnél el vele, hiszen mindig közbejön számos másik izgalmas projekt. Megtanították neked, hogy a siker az elköteleződés szintjétől függ, ha pedig egyszerre több minden foglalkoztat, akkor egyszerűen nem lehetsz eléggé elköteleződve. Ugye? Aztán hibáztatod magad, hogy már megint miért nem tudod a dolgokat elég komolyan venni. Magadra aggatod a fegyelmezetlen címkét, mert ezt sulykolják beléd a

Aki követ Instagramon, annak már feltűnt, hogy az új évet napi zenével indítottam. Most összegyűjtöm mindet egy posztba. Íme a vonatkozó képek: És a lejátszási lista, alatta pedig beszámolok a dalokról részletesebben is: Hallgathatod Spotify-on vagy Deezer-en is. 1. Egy dal az aktuális hangulatodrólEredetileg a Hardline Life’s a Bitch című dalát akartam választani, de sokkal jobban sikerült a január 1-ém, mint általában szokott, úgyhogy végül Winger: Better Days Comin' nyert. 2. Egy dal attól a zenekartól, amit utoljára láttál élőbenAz utolsó zenekar Myrath volt a Dűrerben, úgyhogy Merciless Times-t választottam, ezzel ismertem meg őket, hála Oroszlánnak. :) 3. Egy dal attól a zenekartól, amelyről lemaradtál a covid miattÓóó, pedig annyira de annyira vártam! Sons Of Apollo: God of the Sun ❤ 4. Egy dal, ami boldoggá teszChickenfoot: Oh Yeah - Ez a csengőhangom, annyira jókedvű dal :) 5. Egy dal, amely elszomorítOlvasd el a szövegét: Breaking The Chains: Superhero 6. Egy dal abból az évből, amelyben megszülettélTöbb is van, de nyáron ezt énekeltük a

Nem. Tévedés. Nincsen egyetlen rákom sem. Sem a Napom, sem a Holdam, sem az aszcendensem, de még egy kósza bolygóm sem rák. Nyilasaim vannak dögivel, meg két bakom, két skorpióm, és még pár egyéb elszórva. De rák? Nem. Mi ez a bullshit a csillagjegyekkel? Majd talán egy másik bejegyzésben beszámolok ezek jelentőségéről is, de most inkább Arthur C. Clarke mestertől - egyik kedvenc írómtól - idéznék, mert ezt egyes források szerint ő mondta (és belőle ki is nézem): "I don’t believe in astrology; I’m a Sagittarius and we’re skeptical." mármint "Nem hiszek az asztrológiában. Nyilas a csillagjegyem, és mi szkeptikusak vagyunk." - Na, szóval én is. :) Kanyarodjunk tehát vissza a csakrákhoz, amelyekkel kapcsolatban (is) kijelenthetem, hogy szkeptikus vagyok, mint Clarke. Vagyis minden manapság ezoterikus* (-nak mondott) módszert, kifejezést, eszközt, felvetést, hitet - mit tudom én, hogy hívják ezeket - kellő kételkedéssel kezelek. Nem zárom ki létezésüket, nem is utasítom el őket csípőből, csak nem nyelem le egyből. Előbb megrágom. Megvizsgálom, hasznos lehet-e számomra valami belőlük. Vannak, akik

Még sohasem vettem számba a naptári év elején, hogy mihez kedjek az évben. Többnyire inkább adhoc jelleggel futottam neki a tél maradék két hónapjának, majd február-március környékén besokalltam, és félig-meddig fejveszte fogtam bele az aktuálisan felmerülő ötletek megvalósításába. Ilyen volt például, hogy egyszer csak beiratkoztam a Don't Panic-ba, vagy felmondtam. 2020-ra is lettek volna megvalósítandóim, de néhánynak anyagi, néhánynak egyéb korlátokat állított a vírushelyzet. Most viszont egy picit más a helyzet. 1) Már egy ideje érzem, hogy ez a blog jelen állapotában már nem az a blog, ami száz százalékban én vagyok. Mindenki változik. Aki azt állítja, hogy nem, az vagy hazudik, vagy képtelen a fejlődésre. Szóval már jóideje meg akarom újítani a blogot, amihez nagyjából ki is tanultam már a WordPress template fejlesztést, de a dizájnt még meg kell terveznem, és az új koncepció is kialakításra vár. 2) Rá vagyok kényszerítve, hogy több ügyfelem legyen kisebb projektekkel. Törvények jönnek, törvények mennek, nekünk meg alkalmazkodnunk kell - vagy ha már változás, legyen kövér:

Létezik olyan könyv, ami rá tud venni az angolul olvasásra? Jó darabig nem akadt ilyen. Pedig többet is elkezdtem, de elég hamar feladtam. Ehhez még nagyon gyengusz az angolom - állapítottam meg, és ez nem is esik messze az igazságtól (fő az önbizalom, ugye). Aztán végül valahogy mégis megtörtént... St. Mary krónikák Valamire vártunk. Már nem emlékszem, mire, de épp ott volt egy Libri a közelben. Amikor várunk Oroszlánnal, és akad egy könyvesbolt a közelben, akkor általában beszabadulunk a könyvek közé, és nyáladzunk, amíg el nem jön az idő, amire várunk. Így történt akkor is, amikor a sci-fi részlegen rábukkantam egy hívogató borítójú kötetre, amely azt állította magáról: Egyik átkozott dolog a másik után. Na, mondom, ez a cím maga az élet, idén meg gyakorlatilag maga a megtestesült a 2020. Megjegyeztem. Aztán később meg is rendeltem. Szép kötet találó címmel, vajon mi lehet? Egyik átkozott dolog a másik után / Visszhangok szimfóniája Nem különösebben nagy mű, nem szépirodalmi alkotás, nem tökéletes, és nem hasonlítható össze Douglas Adams-szel, pedig megteszik a

A jó könyv szubjektív, ezt mindenképp szögezzük le. Semmi értelme végső kinyilatkoztatásokat tenni, hogy mitől jó vagy rossz egy könyv. A művészet nem matek, nem objektív, nem vezethető le axiómák mentén. Nekem a rock tetszik, neked talán a techno, vagy a rap, amivel én legtöbbször semmit se vagyok képes kezdeni. Ez van, sorry. 🤷‍♀️ Így hát csak azt tudom elmesélni, számomra mitől válik egy könyv jóvá. Megkérdezte tőlem valaki nemrég, a könyvgyűjtőtől, hogy “Miért tárolnak az emberek könyveket?” - így, szó szerint. Furcsa egy felvetés, érezni rajta, hogy a kérdező számára ez tényleg érthetetlen. De nincs ezzel semmi gond, nem vagyunk egyformák, benne pedig tényleg megvolt a szándék, hogy megértse a moly típusú humán indokolatlan(nak tűnő) könyvszeretetét. De azért megrökönyödtem egy pillanatra. Tárolom az edényeket a konyhában, a gardróbban a ruhákat, a kamrában az alapanyagokat. Na de a könyveket? Az azért egy kicsit többről szól... A köny egy kapu, egy átjáró. Tisztára, mint a Sliders! 😁 Azt mondják, annyi univerzum létezik, ahány

A Baoval - és úgy általában a gőzgombóccal - a Ragnarok Online játék kapcsán találkoztam először. Azóta izgatja a fantáziámat. Ez egy gyógyító item, amit ha elfogyasztasz, egy picit feljebb tornássza az életerődet. Hát nem csodálatos? Egyébként a valóságunkban a távolkeleti országokban fogyasztják ezt a cuki kis csomagot, de már nálunk, Budapesten is meg tudod kóstolni (keresd a Móriczon vagy a Kolosy-n a BaoBox-ot), vagy otthon el tudod készíteni magadnak - akár mentesen, mint ahogy én is csináltam: Nagyon szeretem a távolkeleti ízeket, de a szójaszószok és teriyaki szószok gyakran tartalmaznak glutént és cukrot. Mivel még mindig tartom a mentes-étkezést, sokáig nem találtam megfelelő szószt. Végül a Vegital webshopban ráleltem az Amino-szószokra. De a házi Bao-készítés ötletét a Bake-free kelt tészta adta, melyből eredetileg húsvétra sütöttem fonott kalácsot. De hogyan lesz belőle Bao? 1. Készítsd el a kelt tésztát a Bake-free csomagolásán található recept alapján, természetesen az eritritet hagyd ki belőle! (Vagy készítsd el saját kelt tésztádat.) 2. Amíg a tészta

A minap egy majdnem 30 éves lány szomorkodott, hogy most lesz ez a nagy és kerek születésnapja, de nagyon nem várja. Úgy érzi, semmire nem vitte az életben. Elvált, nincs semmije, és a karrierje se tart semerre. Pár hónappal korábban egy 40-es srác is hasonlókat mondott: itt van negyven évesen, és nincs saját egzisztenciája, nem tud semmit felmutatni. Nagyon jól ismerem ezt az érzést. A társadalom sulykolja belénk, hogy 30 évesen az a sikeres, akinek karriere van, háza van, gyereke van, blablabla. Aztán amikor nem sikerül megfelelnünk ennek az elvárásnak, akkor azt hisszük magunkról, hogy sikertelenek, lúzerek vagyunk. Látjuk a közösségi médiában: mennyivel fiatalabb, mégis már saját háza van, szüli az első, második, harmadik gyerekét, stb. - én meg mit tudok felmutatni? A nagy semmit - gondoljuk. Pedig a közösségi média bájvigyorai mögött is ott van a szenvedés. Az ömlengés mögött ott van, hogy megerősítést vár, mert nem biztos önmagában. Egyetértő lájkokra vágyik, biztatásra, gratulációra, virtuális buksi-simire, szívecske vagy síró reakciók tömkelegére. És persze megadjuk, mert egy

A "húszhúsz", a Fém Patkány Éve meglehetősen rendhagyó módon robbant be. Ki gondolta volna, hogy az alapvető bizonytalanságaink mellé, pluszban még tonnányi új félelem zúdul a nyakunkba? Az biztos, hogy sokaknak már most nehéz. Az extrovertáltak megőrülnek a kényszerű bezártságtól. A kisgyerekesek óvoda, iskola nélkül igyekeznek megőrizni ép eszüket a négy fal között. Sokan elveszthetik megélhetésüket, vagy már el is vesztették. Egyeseket a cég szabira küldött, ám a szabinapok egyszer elfogynak, és nyúlhatnak a megtakarításukhoz. Már ha van. Különben kénytelenek lesznek kölcsönkérni, vagy hitelt felvenni. Másoknak továbbra is be kell járni dolgozni, és minden nap szolgálatot tenni a veszélyben... Senki sem tudja mi lesz. Egyes hangok néhány hónapot jósolnak, mások éveket. Egyes hangok enyhe recesszióról beszélnek, mások szerint súlyos válság fenyeget. Nehéz erre tervezni. Épp ezért ér kiborulni. Ér aggódni, ér szomorúnak lenni, és ér kétségbe esni is. Ér elmenekülni a valóság elől, könyvet olvasni, sorozatot nézni. Megbetegszünk? Nem betegszünk meg? Enyhe lesz? Súlyos?

A nőnap eredetileg nem arról szólt, hogy ha találsz otthon egy nőnemű homo sapiens példányt, akkor veszel neki egy szál virágot. Korábban a nők jogaiért, az egyenlő bérezésért és egyéb hátrányok csökkentéséért nevezték ki ezt a napot. Hogy a nők jogai és a nők felé támasztott társadalmi elvárások hogyan állnak manapság, azt most nem célom kivesézni. De egy programot tudok ajánlani a témában: Legyen nőnap! A blogra inkább egy nagy csokor zenét hoztam nektek. Vannak, akik nem szeretik a nőket, női énekeseket a rockzenében, metálban. Szerintem viszont a zene mindenkié, így a rock és a metál is. A nőké is. Hiszen épp annyi joguk van átérezni, játszani és énekelni, mint a pasiknak. Szerencsére azért akadnak ebben a műfajban nők is. Az alábbi lista is szépen bizonyítja, hogy érdemes belevágni: képesek vagyunk különleges, izgalmas, újszerű hangulatot teremteni, és csodát művelni! Úgyhogy lányok, ne féljetek hangszert ragadni vagy énekhangot képezni! ;) Ha élőben szeretnél látni egy csokor nőt zenélni színpadon, szombaton a Dürerben lesz erre lehetőséged a Dáma Lárma keretein belül!