fbpx

MBBK Grafomágia: Te miben hiszel?

Csatlakoztam a Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közösségének egy kihívásához, ahol időnként kapunk egy témát, amiről írhatunk, és közben linkelünk egymásra is, azaz a bejegyzés alján elolvashatod, hogy a többi résztvevő miről írt. A mostani téma, hogy "Te miben hiszel?" - ami, hű, mennyi minden lehet! Épp ezért nem is egyszerű megválaszolni ezt a kérdést, hiszen egyszerre hiszek rengeteg mindenben, és egyszerre kételkedem is. Mármint ugyanazokban a dolgokban. Furcsa, nem? 😁 Hiszek magamban. És közben kételkedek magamban. Hiszem, hogy képes vagyok dolgokra, és közben kételkedem abban, hogy képes vagyok rá. Életben maradni? Megvalósítani az elképzeléseimet? Felnőttként viselkedni? - I can't adult today! 😂 Mindenre van számos példa és ellenpélda, így ez annyira de annyira változó. És még ezt az ingatag hitet sem volt könnyű felépíteni. Aztán hiszek ezoterikusként cimkézett dolgokban. Aki követi a blogomat, az tudja, hogy szoktam néha emlegetni a buddhizmust, csillagjegyeket, jógát, csakrákat, meg ilyesmit. Nagyjából tizenhárom éves korom óta érdeklődöm ezek iránt.

Mit tanít Edith Eva Eger A ​döntés című könyve?

Az emberi lélek legmélyebb bugyrainak feltárása ez a könyv. Amit érzünk, de nem értünk. Most szavakká lettek, és mindezt el is olvashatjuk. Valaha nekem is tartósan megvolt a saját Auschwitzom - lásd Semmi Lány bejegyzés. Melybe bármelyik nap pillanatok alatt képes vagyok visszacsusszanni, néha csak pár percre, néha órákra, talán napokra is, ha nem is annyira mélyen. "Ki vagyok én, hogy írjak?" - mondatja velem az imposztor szindróma, pedig valójában gyerekkorom óta írok. Egyedül játszottam órákig. Történeteket göngyölgettem, hol leírva, hol csak a fejemben. Blogoltam régebben is, blogolok most is, és osztom az észt, mint egy valamire való Nyilas (mármint csillagjegy), mert egyre több egymástól független dolog mutat abba az irányba, hogy mostanság ezt kell tennem, tökmindegy, mekkora a közönségem. Mégis "nem vagyok elég jó", "nem tudok semmit", "hogy jövök én ehhez", "kit fog ez érdekelni" - és hasonló bénító gondolatokat mormol az SS-tiszt az elmémben. A ​döntés meggerősített abban, hogy jó úton járok. Bőszen bólogattam, ahogy felismertem, hogy a saját gyógyulásom is épp ugyanilyen.

Öt molyos író kihívás: Névtelenek

Nagyon izgalmas ez a kihívás, és ne hidd, hogy azzal, hogy elolvastam most az ötödiket, befejeződik a "küldetésem"! :D Számos további molyos író regénye izgatja a fantáziámat. ;) Ami pedig a legjobb, hogy rengeteget tanulok az egészből. Amennyiben valami kiválót vagy jól működőt olvasok, azért; ha pedig valamilyen hibát találok, az felhívja a figyelmemet, mire figyeljek oda a saját írásaimnál. Oroszlán szerint: amikor az író könyvet olvas, majd beszél róla neked, az olyan, mint amikor vendéglátóssal mész étterembe... 😂 Javaslat: ez utóbbit semmiképp se próbáljátok ki, ha kedves az étvágyatok! No, de lássuk, mit eszünk most! Nemrég Aurora Lewis Turner Névtelenek című regénye került a Kindle-ömre, méghozzá ingyen, ugyanis a szerző a születésnapja alkalmából azzal lepte meg a molyokat, hogy néhány napra ingyenessé tette a könyv digitális verzióját. Köszönjük szépen! Szerintem ez kedves gesztus, és persze remekül lehet vele terelni a leendő olvasótábort a következő kötet felé, hiszen lesz folytatása is. :) Szóval e kicsiny ajándékért cserébe, meg persze a

Öt molyos író kihívás: Testcserés számadás

Elindítottam a molyon egy kihívást, miszerint 5, azaz öt darab molyos író könyvét olvasom el (lesz az több is), hogy megismerkedjek velük, kik azok, akik szintén molyolnak, és milyen gondolataik vannak, amiket nem félnek papírra vetni. Egy kicsit nadrágszíj-meghúzás van itthon, mivel két hét szabit adtam magamnak, ami azt jelenti, hogy ezalatt nem keresek egy kanyi vasat sem. Szóval nadrágszíj ügyileg gondoltam, hogy ezt egyelőre e-könyvként veszem meg a Könyvmogultól, mert épp nem volt más, amit onnan rendeltem volna, így pedig szállítási költséget is spórolok.  Az írónő blogjával találkoztam először, és nagyon megtetszett, ahogy az írásról ír. Ott láttam, hogy szép számmal akadnak kiadott könyvei is. De nagyon tanácstalan voltam, melyikkel is kezdjem. Lelkének melyik (betűkbe) rejtett zugába pillantsak be először? Habár van egy nagy kettes a borítón, végül több okból is Robin O'Wrightly Testcserés számadását választottam. Elolvastam néhány értékelést, amely arról biztosított, hogy ez a nagy kettes ellenére önálló történetként is élvezetes. A

A Semmi lány életérzés

Egy kis szünetet tartottam a kihívásban, hogy végre valahára kezembe vegyem a Semmi lány-t, kihasználva a szabi adta rengeteg időt (kevés). Igaz, nem csak olvasásra terveztem volna szánni, hanem mondjuk kipofozni, felújítani a blogot, meg ilyenek. De képtelen vagyok rávenni magam, kódundoritiszt kaptam. Egyszerűen most csak olvasni van kedvem. Na, de mit olvastam ezúttal? "A vége az lett, hogy nem öltem meg magam." - Én sem. Csak írtam róla egy novellányit, kb 15 évvel ezelőtt, továbbá még pár évvel korábban olyan verset, aminek az első sora "Megszünni, megszünni vágyom" volt. Többek között. De már egyik mű sincs meg. Végül is ez nem baj. Olykor úgy dobogott a szívem, mintha ki akarna törni a mellkasomból. Nem tudom, másnak milyen érzés ezt a könyvet olvasni, számomra kifejezetten furcsa tapasztalat, mert nagyon jól ismerem a Semmi lány életérzést. Jodi Taylor pedig tűpontosan leírta. Épp csak annyi különbséggel, hogy én nem dadogok, "csak" nem jönnek a szavak. Amikor a pultnál húsz deka sajt kérése nehézséget okoz - például. Olvasás közben mindvégig éreztem azt a gombócot a gyomromban,

Öt molyos író kihívás: Eastern

Elindítottam a molyon egy kihívást, miszerint 5, azaz öt darab molyos író könyvét olvasom el, hogy megismerkedjek velük, kik azok, akik szintén molyolnak, és milyen gondolataik vannak, amiket nem félnek papírra vetni. :) Martin Kay nevével még a Facebookon találkoztam az Írástechnikai Fórumban, amelynek nagyjából két és fél éve vagyok a tagja. Kb. akkor vettem a bátorságot, hogy elsősorban legalább saját magam előtt felvállaljam az írást. Márminthogy papírra Wordbe, mint egy könyvet, és nem csak itt a blogon osztva az észt. (A Nyilas, ugye) :D Szóval az ő első könyvét választottam harmadik olvasmányomnak, az Easternt, ami már elég régóta a képzeletbeli várólistámon toporgott. Így ez a kihívás különösen remek motiváció, hogy végre a kezembe is vegyem az ilyen jóideje halogatott kortárs köteteket, mint pl. ez. :) Martin Kay-nak kulcsa van a szókincsesládához. Elképzeltem lelki szemeim előtt, ahogy áll ez a srác (hamár manga meg fantasy) egy üres kötettel a kezében a semmi közepén - arca persze árnyékban, ki tudja, honnan jön a fény -, és azt mondja:

Öt molyos író kihívás: Isteni Utazás

Elindítottam a molyon egy kihívást, miszerint 5, azaz öt darab molyos író könyvét olvasom el, hogy megismerkedjek velük, kik azok, akik szintén molyolnak, és milyen gondolataik vannak, amiket nem félnek papírra vetni. :) Az egyik saját írásomnak hasonló borítót képzeltem el, csak két figurával. Örültem, mint majom a farkának, milyen jól kitaláltam, és mennyire illeni fog a sztorihoz. Aztán felugrottam a molyra, és menten univerzumos, csillagos eges, sziluettes borítókra bukkantam. Pedig nem kerestem, egyszerűen csak megjelentek a frissben. Ajóéletbe! - duzzogtam, de aztán rögtön érdekelni is kezdett, hogy vajon miről írhat az, aki hasonló borítót képzelt el, mint én, a (még egyelőre) zugíró? Többek között ezért is keltette fel az érdeklődésemet Rick Reckless Isteni utazás című könyve, másrészről pedig a "filozófiai fantasy" mivolta. (Vagy nem tudom, hogy nevezzem, amikor vallási kultúrkör ihlet mesét. Létezik amúgy ilyen kategória? Talán érdemes lenne bevezetni. :D ). Az első gondolatom ez volt, miután befejeztem a könyvet: Szóval... ilyen egy LSD trip? :D Isten jóarc, hogy

Öt molyos író kihívás: Tél Berlinben

Elindítottam a molyon egy kihívást, miszerint 5, azaz öt darab molyos író könyvét olvasom el, hogy megismerkedjek velük, kik azok, akik szintén molyolnak, és milyen gondolataik vannak, amiket nem félnek papírra vetni. :) Az első, amely mind közül a legjobban izgatta a fantáziámat, és a kihívás ötletét adta, az Tomcsik Nóra Tél Berlinben című kötete volt. Jodi Taylor azt mondja, hogy az egyik ok, ami miatt nem ír olyan St. Mary történetet, amelyben az elmúlt 100 éven belülre ugranak, az az, hogy az elmúlt 100 év sokaknak nem csak távoli, meseszerű történelem, hanem inkább nagyon is közeli, fájó emlék, és ő a könyveiben mindenképp ügyelni szeretne arra, hogy ne tépkedjen fel ilyesfajta sebeket. Viszont mert e fájó emlékek lenyomatait még itt őrizzük magunkban 2-3 generációt átívelően, még mindig kihat a mai életünkre, épp ezért érdekes és érdemes is foglalkozni vele. Természetesen másik műfajban, nem egy St. Mary féle agymenésben. Így tehát, amikor Tomcsik Nóra könyveit nézegettem, melyiket válasszam, nem gondolkodtam sokat, egyértelműen adta magát, hogy a Tél Berlinben

5+1 felejthetetlen koncert

Amikor ezt a bejegyzést írni kezdtem, még szó sem volt rendezvények lemondásáról vagy kijárási korlátozásról. Még nem hittük, hogy minket is elérhet. Kína olyan messzinek tűnt... Közben folyton halogattam a bejegyzés véglegesítését, mondván: most ezért, most azért nincs itt az ideje - és végül így maradt, csak itt pofozgattam a piszkozatokban. Nagyjából egy év telt el azóta, hogy koncertek nélkül maradtunk. Tudom, másnak kisebb gondja is nagyobb ennél. De mindenki a saját szintjén nyomorog. :) Nekünk nagyon hiányoznak ezek az élőzenés vigalmak. Így hát újra és újra visszaidéztem a kedvenceimet... Amikor koncerten vagyok, különleges zenét hallgatok. Az élőzene varázsa teljesen maga alá gyűr, állok és csodálom a hangok keletkezését, ahogy összeállnak azzá a lenyűgöző darabbá, amit annyira szeretek. Figyelem a hőseimet a színpadon: ahogy a keze jár a hangszeren, ahogy veszi a levegőt, majd kiereszti a hangját. Velük együtt lélegzem. Bár a testem a közönségben, de a lelkem velük a színpadon. Szinte érzem az érzéseiket, együtt rezdülök velük. Hálás vagyok, hogy volt lehetőségem

A démoni kultiváció nagymestere – sorozat/könyv

Az van, hogy totál véletlenül keveredtem bele ebbe az egészbe. Hobbi-zenészként egy olcsó xiaot akartam rendelni, hogy kipróbáljam, tetszene-e nekem ez a hangszer. De mellényomtam, és Kína egy fekete dizit küldött vörös fityegővel. Aprópó, ha majd rendelek jobb minőségű dizit, lesz két eladó fekete dizim, ha valakinek kell cosplay-hez. ;) Na mindegy - mondtam, - ha már így alakult, utánanézek, hogy működik ez a "bot", és azt vettem észre, hogy elképesztő dizi-mánia tombol a neten. Nem kellett sokat keresgélnem ahhoz, hogy rájöjjek: a The Untamed váltotta ki mindezt. Néhány nap alatt ledaráltam a sorozatot na nem úgy, mint DD, annyira beszippanott a világ, a történet és a hangulat. A sorozat Kínai sorozat, kínai színészekkel, hangulatos zenével, gyönyörű tájakkal és lenyűgöző ruhákkal. Izgalmas és eseménydús volt a megvalósítás, a színészek jól játszottak, viszont a digitális grafika hagyott maga után kívánnivalót. Továbbá kissé steril volt az egész (ezeknek mindig tiptop a sminkjük, a hajuk, és sosem koszolódik a ruhájuk), és kissé nehéz volt megjegyezni, ki kicsoda (nem

Megvalósítás alatt

Előzmények: megvalositas.blog.hu

Megjelent az első könyvem!

Lione Stanislav: Csillagom
A részletekért kattints a képre!

Hírlevél feliratkozás

Kövesd a blogomat!


Légyszi

Ha idézel tőlem, vagy saját képet vinnél, kérlek, nevezd meg a blogomat, és linkelj a blogomra, köszönöm!