A Magyar Bloggerek csoportban ismét elindult A Nap Bloggere játék, és most én kerültem sorra. A csoporttagok az alábbi kérdéseket tették fel nekem. :) Eszti: Olvastam hogy énekelni tanulsz. Most épp (sajna) az új projekt miatt nem, nincs rá se pénzem, se energiám. De azért néha előveszem, gyakorlok, mert énekelni jó. :) Mi az a műfaj, amiben a leginkább otthon érzed magad a rock mellett? A metááááááál! Nyilván :D De viccet félretéve: a klasszikus. Szeretem például Rachmaninovot, Debussy-t, Kodály feldolgozásait, az operákat, operetteket és egyéb műdalokat. Klasszikus énektanulásom egyik legemlékezetesebb pillanata volt, amikor a francia királylány dalát énekelhettem az Operettben. ❤ Mit énekelsz ha vidám, ha szomorú, ha gondterhelt, vagy ha extra boldog vagy? Amit kell! :D Van olyan dal, amit nem érdemes szomorúan énekelni, mert elbőgi magát az ember, úgy meg nem lehet eltalálni meg kitartani a hangokat. Sokszor nem is szabad belegondolni, miről szól a szöveg, mert úgy lehetetlenség elénekelni. Ilyen például ez (youtube videó, a leírásban a szöveg) vagy ez, és - ó jaj - ez is. Egyébként

Három különleges naplóval készültem, melyek már régóta izgatták a fantáziámat. Remélem, nektek is tetszeni fognak! 🙂 Az elsőről itt olvashattok, a másodikról itt. A harmadik pedig: Majd helyett MOST Hallottatok már Mosolykáról? Arról a kerekesszékes lányról, aki soha nem adja fel? Itt írtam róla először a blogon az első könyve kapcsán. Most egy motivációs naplót adott ki, amely szintén türkiz (is), bár kicsit sötétebb. (Talán tudat alatt az ő hatására lettem az utóbbi években türkizmániás?) Fanny egy aranyos naptárkönyvet készített. A keménytáblás kötet oldalain az év napjai időbeosztással, kérdésekkel, ötletekkel, motivációs mondatokkal támogatnak a szürke hétköznapokon. Ó igen, még névnapok is vannak. Az év bármely napján használatba veheted, mert ez a napló sincs évhez kötve. A legédesebb meglepetés számomra a december 31. melletti Bakancslista Nyilatkozat volt, mely arra buzdít, hogy majd helyett MOST(anában) tegyek a céljaimért, álmaimért. :) Szeretnél egy példányt? Itt beszerezheted. Vaaaagy... Elküldöm ajándékba! :) Mosolyka néha tesz

Három különleges naplóval készültem, melyek már régóta izgatták a fantáziámat. Remélem, nektek is tetszeni fognak! 🙂 Az elsőről itt olvashattok, a második pedig: Hétköznapi Csodák Könyve Emlegettem már nektek a MadeByYout, ahova barátnőkkel visszajáró vendégek vagyunk. A MadeByYou egy kedves kiadványa a Hétköznapi Csodák Könyve. Vaskos, kemény fedelű kötet, melynek minden lapjára nyomtattak valami szépet, kedveset, vagy motiváló idézetet. A rajzokat akár ki is színezheted, ha szereted a színezőket. :) A fülszövegben tippeket is kapunk, miképp használhatjuk a könyvet. Akár határidőnaplónak, akár élmények vagy ötletek jegyzeteléséhez, vázlatok készítéséhez. A kalendárium nincs évhez kötve (azaz nincs meghatározva, hogy január 17. az hétfő), így bármikor használatba veheted. Én a 2016-os verziót vásároltam meg. A 2017-es most kétféle borítóval is megjelent, benne cuki állatrajzokkal. Tetszik a kötet? Itt és itt tudod beszerezni. A kalendárium mellé kupon is jár, amit elköthetsz a MadeByYou egyik műhelyében.

Valamelyik nap görgettem a Facebook falat, és megjelent előttem egy ilyen idézet: "A siker csodálatos dolog, de az ember nem tud éjszaka hozzábújni, ha fázik." - Marilyn Monroe Hm...  - gondolkodtam el - van benne igazság, de azt hiszem, mégsem tudok 100%-ban egyet érteni vele, mert ez főleg attól függ, kinek mi számít sikernek. Jó, persze az angol verzió egy kicsit másképp hangzik: Régebben arra voltam kondicionálva, hogy a siker az, amikor engem fotóznak, amikor színpadon vagyok, megtapsolnak, szerepelek a tévében, meg ilyenek. Azt hittem, belerokkanok, ha nem játszhatok vagy énekelhetek színpadon. Azt gondoltam, siker egy Barátok Köztben szerepelni, vagy bejutni egy Megasztárba, vagy Christine-t játszani a Madáchban. Bizonyos értelemben az is. Siker. Hatalmas siker, amit elismerek. Tudom, hogy mennyi de mennyi munka van abban, hogy valaki eléri ezeket. De rá kellett jönnöm, hogy nem számomra siker. Engem nem tesz boldoggá hosszútávon. Szeretek játszani és énekelni, nagyszerű érzés, amikor ezt elismerik, de rengeteg olyan hozománya van, amit ha mérlegre helyezek a tapsviharral szemben, súlyosabb és fájdalmasabb -

Boldog születésnapot, Blog! Most van a "dackorszak", kicsit döcögősen mennek a dolgok, de itt vagyunk és haladunk. A karácsonyi kérdőívhez hasonlóan ismét szeretnék nektek kifejtős kérdés(eke)t feltenni, melyért cserébe az alábbi csomagot postázom a szerencsés nyertesnek. :) A kérdések praktikusan a "dackorszak" kezelésével kapcsolatosak. :D A játékban való részvételhez szükség van egy névre és egy e-mail címre, illetve a három kifejtős kérdés megválaszolására. Ha sok jó, érdekes és izgalmas válasz érkezik, egy bejegyzésben szeretném a legjobbakat összegyűjteni, tehát az ehhez való hozzájárulásotokra is szükség van. Amennyiben weboldal (blog) elérhetőséget is megadtok, a tervezett blogbosztban azt is linkelem. A kitöltendő form alább, mely ezen a linken is elérhető.  Ja igen, a határidő! November 14-ig fogadom a válaszokat! ;) Sok szerencsét

Két napra eltűntünk a civilizáció elől, hogy megmásszunk néhány sziklát via ferrata módra, az Eupolisz szervezésében. Hajnalban indult a busz az ELTE parkolóból, 11-kor megtámadtuk a hegyeket, felmásztunk a Teufelsbadstubensteigen, majd egy másik útvonalon lejöttünk. A felfele út ismerős volt, hiszen egy napos túrán már jártunk itt, csak épp utána a fennsíkra battyogtunk tovább. Most a völgyben várt minket a szállás. Másnap reggel igen fáradtan tértünk magunkhoz. Személy szerint nem aludtam túl sokat, hol valakik nevetgéltek, hol valakik horkoltak, az ágy túl puha volt, és a telihold sem segített. Szóval az előző napi túra fáradsága, és a kevés alvás azt eredményezte, hogy kevésbé bíztam a képességeimben, jobban féltem mindentől, a gyomrom is hisztisebb volt. Ráadásul ez a második túra sokkal nehezebb, sokkal hosszabb és függőlegesebb. Sokszor nem volt bekötési lehetőség olyan helyen, ahol elfért volna; olykor fejmagasságban várt a következő lépés (épphogy több mint másfél méter magas vagyok), Oroszlán pedig tériszonyos. Szóval más-más okokból, de nehezebben haladtunk, mint a

Egyszer szakítani indultam. Meg kellett hoznom ezt a döntést, és nem volt szabad hagynom, hogy eltérítsenek. Akárhogy mérlegeltem, ez tűnt a legcélravezetőbbnek. Hiába fájt, hiába ellenkezett minden porcikám, meg kellett tennem. Meg kell tenni, amikor úgy érzed, belefáradtál, felemészt, kiéget, bánt és depresszióba dönt. Sz*r érzés. Fáj, rettenetesen fáj, ha szakítanak az emberrel, de annak se jó, aki szakít. Nem szívesen teszi senki, mert nem akar fájdalmat okozni annak, akit egyébként szeret. De sajnos megesik, hogy előtérbe kell magunkat helyeznünk. Szakítani indultam, zúztam végig az utcán. Egyszer csak szembe jött egy ismerős. Beszélgettünk pár szót, és megkérdezte tőlem, mi járatban vagyok errefelé. Szakítani megyek, azt hiszem - bukott ki belőlem. Ő pedig csak lazán, mosolyogva, biztatásként annyit válaszolt, hogy: "helyes, nem nekünk kell megmentenünk a férfi nemet". Örökké hálás leszek neki ezért. Talán nem is tudja, mennyire fontos volt, és milyen sokat ért nekem ez akkor. Ez volt az a mondat, amikor megértetem a megmentési mániámat, vagyis a Terézanya-szindrómát, és többé nem akartam

Érezted már azt, amikor valamit megláttál, eszelős vágy kapott el? Éreztél már különös vonzalmat indokolatlanul ismeretlen dolgok iránt? Éreztél már égő vágyat, szüntelen tettrekészséget valamivel kapcsolatban? Ebbe kell belekapaszkodni, és akkor az ember mindenre képes. Kelet, hegyek, szakrális épületek... Vajon milyen lehet az az út testközelből? Vajon milyen lehet abba a levegőbe beleszagolni? Milyen illata lehet a világ azon felének? Vajon milyen lehet azokhoz a láncokhoz kötve közlekedni? Milyen lehet azt a kilátást közvetlenül csodálni? Milyen lehet azokon a lépcsőkön felkapaszkodni? Ott fenn leülni és elégedetten bólogatni: "Igen, megcsináltam!"? Mert annyi mindent csinálnék, ha végtelen időm és pénzem lenne, annyi minden vár még rám odakinn a nagyvilágban. Annyi gyönyör garázdálkodik szabadon, ami mind meghódításra vár, és annyi leküzdeni való akadály, aminek kemény munka az ára, ám maga a csoda a jutalom. Annyira szép az élet! Mit kell tenni mindezért? Leküzdeni a félelmet, leküzdeni a lustaságot, leküzdeni a halogatást, tervezni, priorizálni és