Szeretsz olvasni? És még nem vagy fenn a Molyon? Azonnal regisztrálj, mindjárt el is mondom, miért! A Molyt már sokat emlegettem és linkeltem itt az oldalon, de még egyszer sem szántam szegénynek egy saját, külön bejegyzést. Szóval mi is ez tulajdonképpen? A Moly a könyvek és barátaik gyűjtőhelye. Egy olyan közösségi oldal, amely egyben gyakorlatilag a legnagyobb magyar könyves adatbázis is. Ezt az adatbázist a felhasználók (a molyok) tartják karban, és moderátorok ellenőrzik az információk valódiságát. Már-már szinte kijelenthető, hogy amelyik könyv nincs fenn a Molyon, az nem is létezik. Jó, oké, és? Miért jó nekem, ha regisztrálok? Mint regisztrált felhasználó, a Molyon rengeteg mindent lehet csinálni. Például bejelölheted, hogy mely könyvek vannak meg a magánkönyvtáradban, akár e-book formátumban, továbbá vezetheted azt is, mely könyveket olvastad már, akár a sajátjaid közül, akár úgy összességében. Vezethetsz kívánságlistát is, és ha szeretnél könyvajándékokat kapni, elég csak ezt a kívánságlistát megmutatnod a barátaidnak, családodnak, és máris tudják, minek örülnél a

A marketing számomra blackmagic. Nem is élvezem az agresszív reklámokat, amelyek mindenáron el akarnak adni nekem valamit, és nem merem nagyon reklámozni magam, mert attól félek, hogy idegesítő leszek. A tetszetős reklámok meg ha véletlenül betalálnak, akkor az adott termék tuti nincs a méretemben! :D Ráadásul a blogomon még nem fordult elő soha szponzorált tartalom. Nem kaptam érte se fillért, se terméket, ha ajánlottam valamit. Ez nálam nem elvi kérdés, egyszerűen csak így alakult. Nem vagyok influenszer, nincs többtízezres követőbázisom, ezért nem nagyon keresnek. Másrészt ha fel is keresett valaki, hogy ajánljam a termékét, többnyire olyanok voltak, akik valamilyen okból kifolyólag nem illettek hozzám, vagy más okból nem jött létre az együttműködés. Most a jelenlegi bejegyzésem is kizárólag személyes tapasztalat, a kutya nem támogatta, maximum a férjem. :) Azért írok róla, mert szerintem a Minner tanfolyamaira érdemes beruházni. Nevezetesen az Átfogó marketing online képzésre! Ha te is úgy érzed, hogy a marketing számodra megfoghatatlan maszlag, pedig szükséged volna rá, akkor itt az idő, hogy

Amikor megtörtént az ominózus eset, ezt a képet rajzoltam, és osztottam meg az alábbi szöveggel: Hol lehet kapni ilyen veszélyes könyveket? Az enyémek olyan békésen ücsörögnek a polcon. Kéne már nekik egy-két fenevad, hogy történjen is valami, nem volt elég izgalom az elmúlt időszakban. Rám a legveszélyesebbek eddig, amelyekkel találkoztam, a tizenkettedikes olvasókönyvben fellelhető naturalista novellák voltak, amiket házi feladatként el kellett olvasni. A macskaakasztás konkrétan megmaradt, és fordult ki a gyomrom. Rettenetesen megviselt. Ezután a maradékot nem voltam hajlandó elolvasni, de szerencsére az akkori a magyartanárom volt olyan jófej, hogy elfogadja az érveimet, miért nem teljesítettem a házi feladatot. De macskaakasztás ide vagy oda, nem jutna eszembe Csáth Géza könyveket darálni. Nem fogom ajánlani soha senkinek az ilyen naturalista műveket, de nem fogom meggyűlölni azt, aki abban találja meg, amit keres az irodalomban. Akinek az tetszik, szíve joga, váljék egészségére. Akinek meg egymás elfogadását, megértését, szeretetét hirdető

A Microsoft Word kétségkívül a legjobb, hogy a komolyabbnak szánt írásaimat kezeljem. Egyszerűen elengedhetetlen. Nem tudta überelni semmi. Pedig annak idején megpróbáltam LibreOffice-szal írni a szakdolgozatomat, de rengeteg dolgot képtelen voltam megvalósítani benne. Így inkább a Word maradt a jóbarátom, és amikor Linuxoztam, még akkor is megoldottam, hogy fusson a gépen az MS Office. Kikerülhetetlen. Szóval Wordben írogatom a regény-kezdeményeimet, meg is formázom, úgy, mint egy valódi regényt, hiszen szeretem könyvként látni a könyvnek szánt szöveget. Címoldal van, behúzások, oldalszámok, oldaltörések, fejezetcímek, stílusok, és a navigáció ablakot is használom. Aztán hamar el is érkeztem az első problémámhoz: Mi tévő legyek, ha épp akkor jön rám az írhatnék, javíthatnék, jut eszembe egy szó vagy mondat, amikor nem vagyok gépnél? Felrémlett, hogy van valami Office 365, valami online cucc, valami felhős balhé, amit bárhonnan el lehet érni. Nosza, fogtam magam, és fellőttem a felhőbe a fájlomat. Igen ám, de minél nagyobb a dokumentum, a felhős szerkesztő annál lassabb. Adta magát a

Ismét egy molyos író regényét olvastam, ezúttal Jud Meyrin, azaz Megyeri Judit Lowdeni boszorkányhajsza című könyvét. Ha van kedved, csatlakozz Te is a kihíváshoz! ;) Alapvetően nem zsánerem a krimi. Ilyesmit leginkább csak Fable-nél olvasok, ahol a töklökött karakterek, az agyament humor, az sajátos stílus, a velős társadalomkritika és a mély érzelmek szinte teljesen feledtetik velem, hogy ez amúgy egy krimi. Most viszont tényleg egy vérbeli krimit vettem a kezembe. A borítója gyönyörű, gratulálok a tervezőjének, a boszorkányság pedig egy nagyon hívogató szó nálam - emiatt kicsit sajnálom is, hogy nem egy misztikus krimit olvastam. :D A stílus hétköznapi, nem túl kacifántos, könnyen és gyorsan olvasható. Az elbeszélés nem csak a főszereplők szemszögét jeleníti meg, hanem a gondolataik szóhasználata is tükröződik benne. Ez így E/3-ban egy kicsit szokatlan volt elsőre, de egyáltalán nem zavaró, inkább kifejezetten érdekes. A történet már az első mondattól izgalmas volt, és mindvégig foglalkoztatott, hogy mégis mi a fészkes fene történhetett, és fog még történni. A végét már

Habár a kihívásomhoz már elolvastam az öt könyvet, megígértem, hogy folytatom tovább az ismerkedést a molyos írókkal. Ja, és indítottam egy másik, csillagos kihívást! Éppen ezért - de nem csak ezért - vettem a kezembe a Kora február című kötetet. Nézzétek, valami elképesztően gyönyörű! A borítótervező és a nyomda valami eszméletlen szép munkát végeztek. Kiváló minőség! Félve kezdtem bele ebbe a könyvbe, de hát ugye a félelmeinkkel néha meg kell próbálnunk szembenézni. :D Hogy miért tartottam tőle? Nekem is van egy (félkész) rockos, zenekaros, new adult történetem, zenei utalásokkal (sok szempontból hasonló, de szerencsére mégis csak más)A csillagos-sziluettes borítókról már ebben a bejegyzésben írtam, de itt is megemlíteném, hogy mielőtt még találkoztam volna ezekkel a kötetekkel, én is hasonló borítót képzeltem el az egyik történetemhez (de azóta kitaláltam egy másik megoldást)Nekem is van egy Anna nevű főszereplőm, és hiába kerestem másik nevet, egyszerűen muszáj, hogy Anna legyen (viszont az én Annám teljesen más személyiség, harsányabb és céltudatosabb, míg

Az emberi lélek legmélyebb bugyrainak feltárása ez a könyv. Amit érzünk, de nem értünk. Most szavakká lettek, és mindezt el is olvashatjuk. Valaha nekem is tartósan megvolt a saját Auschwitzom - lásd Semmi Lány bejegyzés. Melybe bármelyik nap pillanatok alatt képes vagyok visszacsusszanni, néha csak pár percre, néha órákra, talán napokra is, ha nem is annyira mélyen. "Ki vagyok én, hogy írjak?" - mondatja velem az imposztor szindróma, pedig valójában gyerekkorom óta írok. Egyedül játszottam órákig. Történeteket göngyölgettem, hol leírva, hol csak a fejemben. Blogoltam régebben is, blogolok most is, és osztom az észt, mint egy valamire való Nyilas (mármint csillagjegy), mert egyre több egymástól független dolog mutat abba az irányba, hogy mostanság ezt kell tennem, tökmindegy, mekkora a közönségem. Mégis "nem vagyok elég jó", "nem tudok semmit", "hogy jövök én ehhez", "kit fog ez érdekelni" - és hasonló bénító gondolatokat mormol az SS-tiszt az elmémben. A ​döntés meggerősített abban, hogy jó úton járok. Bőszen bólogattam, ahogy felismertem, hogy a saját gyógyulásom is épp ugyanilyen.

Elindítottam a molyon egy kihívást, miszerint 5, azaz öt darab molyos író könyvét olvasom el (lesz az több is), hogy megismerkedjek velük, kik azok, akik szintén molyolnak, és milyen gondolataik vannak, amiket nem félnek papírra vetni. Egy kicsit nadrágszíj-meghúzás van itthon, mivel két hét szabit adtam magamnak, ami azt jelenti, hogy ezalatt nem keresek egy kanyi vasat sem. Szóval nadrágszíj ügyileg gondoltam, hogy ezt egyelőre e-könyvként veszem meg a Könyvmogultól, mert épp nem volt más, amit onnan rendeltem volna, így pedig szállítási költséget is spórolok.  Az írónő blogjával találkoztam először, és nagyon megtetszett, ahogy az írásról ír. Ott láttam, hogy szép számmal akadnak kiadott könyvei is. De nagyon tanácstalan voltam, melyikkel is kezdjem. Lelkének melyik (betűkbe) rejtett zugába pillantsak be először? Habár van egy nagy kettes a borítón, végül több okból is Robin O'Wrightly Testcserés számadását választottam. Elolvastam néhány értékelést, amely arról biztosított, hogy ez a nagy kettes ellenére önálló történetként is élvezetes. A

Egy kis szünetet tartottam a kihívásban, hogy végre valahára kezembe vegyem a Semmi lány-t, kihasználva a szabi adta rengeteg időt (kevés). Igaz, nem csak olvasásra terveztem volna szánni, hanem mondjuk kipofozni, felújítani a blogot, meg ilyenek. De képtelen vagyok rávenni magam, kódundoritiszt kaptam. Egyszerűen most csak olvasni van kedvem. Na, de mit olvastam ezúttal? "A vége az lett, hogy nem öltem meg magam." - Én sem. Csak írtam róla egy novellányit, kb 15 évvel ezelőtt, továbbá még pár évvel korábban olyan verset, aminek az első sora "Megszünni, megszünni vágyom" volt. Többek között. De már egyik mű sincs meg. Végül is ez nem baj. Olykor úgy dobogott a szívem, mintha ki akarna törni a mellkasomból. Nem tudom, másnak milyen érzés ezt a könyvet olvasni, számomra kifejezetten furcsa tapasztalat, mert nagyon jól ismerem a Semmi lány életérzést. Jodi Taylor pedig tűpontosan leírta. Épp csak annyi különbséggel, hogy én nem dadogok, "csak" nem jönnek a szavak. Amikor a pultnál húsz deka sajt kérése nehézséget okoz - például. Olvasás közben mindvégig éreztem azt a gombócot a gyomromban,

Elindítottam a molyon egy kihívást, miszerint 5, azaz öt darab molyos író könyvét olvasom el, hogy megismerkedjek velük, kik azok, akik szintén molyolnak, és milyen gondolataik vannak, amiket nem félnek papírra vetni. :) Az első, amely mind közül a legjobban izgatta a fantáziámat, és a kihívás ötletét adta, az Tomcsik Nóra Tél Berlinben című kötete volt. Jodi Taylor azt mondja, hogy az egyik ok, ami miatt nem ír olyan St. Mary történetet, amelyben az elmúlt 100 éven belülre ugranak, az az, hogy az elmúlt 100 év sokaknak nem csak távoli, meseszerű történelem, hanem inkább nagyon is közeli, fájó emlék, és ő a könyveiben mindenképp ügyelni szeretne arra, hogy ne tépkedjen fel ilyesfajta sebeket. Viszont mert e fájó emlékek lenyomatait még itt őrizzük magunkban 2-3 generációt átívelően, még mindig kihat a mai életünkre, épp ezért érdekes és érdemes is foglalkozni vele. Természetesen másik műfajban, nem egy St. Mary féle agymenésben. Így tehát, amikor Tomcsik Nóra könyveit nézegettem, melyiket válasszam, nem gondolkodtam sokat, egyértelműen adta magát, hogy a Tél Berlinben