fbpx

Olvass mondákat és legendákat a Balatonról!

Az az igazság, hogy ritkán olvasok rövid történeteket. A mesék és novellák általában nem az én világom, kivéve, ha esetleg valamilyen kiegészítő történetről van szó, mint pl. a St. Mary-krónikák. De legjobban a regényeket szeretem, mert sokszor szükségem van legalább 20-30 (vagy akár 50-100) oldalra (is), hogy belerázódjak egy történetbe. Nagyon kíváncsi voltam viszont a Csodák tavára, amelyben Tokody Klára balatoni mondákat és legendákat dolgoz fel, mert nagyon szeretem a Balatont és a környékét. Utazókönyvként került hozzám ez a Balaton-színű kötet, és a gyönyörű, különleges illusztrációk azonnal megragadták a figyelmemet. A könyv első fele inkább a meseszerű történeteket tartalmazta tündérekkel, óriásokkal, királylányokkal, a második fele már egyre inkább történelmi legendákból merített. Ezek a történetek, főleg az utóbbiak, megragadták és lekötötték az én csapongó figyelmemet is. El is képzeltem, hogyan lenne a legideálisabb mindezt olvasni (amire persze jelenleg se időm se pénzem, de álmodozni azért lehet :) ): Először is foglalj szállást egy hétre valahol a

Nandagópa: A megváltás ára

Amikor néhány hónapja megláttam a molyos hirdetések között A megváltás ára című kötetet, azonnal felkeltette az érdeklődésemet, mivel magam is írtam egyfajta spirituális filozófiák ihlette történetet, ezért kifejezetten kíváncsi lettem, más miféle módon közelít meg egy hasonló témát. Szóval nagyon megörültem, amikor a szerző utazókönyvként útjára bocsátotta a kötetet, és azonnal jelentkeztem is rá. Habár, mivel nem olvastam A ​Mester és Margaritát (mert bár sokszor motoszkált a fejemben, hogy kéne, valahogy mindig elkerültük egymást), kicsit aggódtam, hogy nem fogom érteni, vagy egyszerűen csak nem köt le, de semmi ilyesmi nem történt. Az elején kicsit lassan hangolódtam rá, mert a kezdeti abszurditás leheletnyit egy olyan könyv hangulatát idézte, amivel negyedik nekifutásra sem sikerült megbirkóznom. De Nandagópa szerencsére kevésbé csűrt-csavaros mondatokkal, hétköznapi olvasó számára is könnyen emészthető nyelven mesél. Itt-ott számomra kissé sok volt, amikor egy-egy jellemzésnél fél oldalon át ecsetelte, amit el lehetett volna intézni két mondatban is, de ez ízlés

Dömötör László: A Hold hősei – A vörös kereszt rejtélye

Szeretek úgy szórakozni, hogy közben tanulok is valamit. Multipotenciálisként amúgy is hobbim az új ismeretek szerzése. Például remek kikapcsolódási lehetőség eljárni 1-1 tudományos előadásra, amit adott vendéglátóipari egység különtermében tartanak, közben sört/fröccsöt iszunk, és okosodunk, például az önvezető autókról, a célzott gyógyszerekről a rákkutatásban, vagy fúziós reaktorokrol. Na, A Hold hősei is éppen ilyen. Jó hangulatú sci-fi történetbe ágyazott ismeretterjesztő regény fiataloknak, de egyértelműen felnőttek számára is élvezetes. A kötet nem vastag, a betűk viszonylag nagyok, de nincs is szükség féltéglára, ez a történet ebben a terjedelemben volt éppen tökéletes. Köszönöm a szerzőnek, hogy olvashattam! Hobbista tördelőként látom ugyan a tördelési hibákat, de azok egyáltalán nem voltak vészesek. Olyan tördelési hibák nem fordultak elő a kötetben, amelyek megakasztottak volna az olvasásban, mint például a Dűnében vagy A Dalai Láma Macskájában a központozási hibák, amikor nem tudod eldönteni, hogy most narráció van, vagy valaki beszél. Szóval szakmailag

Horváth Kamilla: Utolsó csepp a pohárban

A tizennyolc éves Krisztinek mindenről van véleménye, kezdve a dolgozatírástól a politikáig. Visszaemlékezéseiben meséli el nekünk, miképp épült ki a diktatúra az országban mindössze néhány év alatt. Úgy érzem rengeteget merít a történet a (lehetséges) valóságunkból, épp ezért aktuális és elgondolkodtató témákat feszeget az Utolsó csepp a pohárban. A legtöbb webshopban fantasy címke került rá. Viszont én nem nevezném fantasy-nek, inkább cli-fi (climate fiction) és disztópia kategóriába sorolnám, esetleg még soft sci-fi-be, hiszen egy lehetséges társadalmi- és klíma-jövőképet tár elénk. Cselekmény helyett inkább a világ felépítésén, az erőviszonyok ábrázolásán van a hangsúly, mégis fenntartja az érdeklődést az elejétől a végéig. Részemről egy kicsivel több párbeszédet használam volna, hogy jobban megismerjük a szereplőket, de így is élvezhető volt a történet. Ahogy Kriszta lassan megismerkedik az őt körülvevő világ valódi arcával, úgy fokozódott a disztópiákra jellemző szorongás is, és persze a kíváncsiság: mi jöhet még? Szerkesztésileg talán ráfért

Jud Meyrin: Gyilkosság a krimifesztiválon

Nagyon köszönöm a bizalmat Juditnak, hogy megjelenés előtt elolvashattam a finish-ben lévő új könyvét, a Gyilkosság a krimifesztiválont. Nem vagyok egy nagy krimifogyasztó, Fable történeteiben pedig nincsenek ekkora csavarok és titkok, nála többnyire mindig tudjuk, kik a rosszfiúk, mert nem a rejtély megfejtésén, hanem az érzelmeken, a humoron, emberi kapcsolatokon és a társadalomkritikán szokott lenni a hangsúly. Így a valódi krimi világába engem Jud Meyrin vezetett be. Aki követi a blogomat, az emlékezhet rá, hogy tavaly olvastam tőle, a jelenlegi, hamarosan megjelenő könyv pedig A Lowdeni boszorkányhajsza folytatása, de úgy gondolom, akár önálló kötetként is élvezhető lehet, mert szerintem elegendő információt kapunk arról, nagyjából mi történhetett az előzményekben, mégsem spoilerez róla túl sokat. Amellett, hogy hozza az előző kötet színvonalát, ami leginkább tetszett, hogy a szereplőink fejlődőképesek. Mindketten tanultak az előző esetből, az egyikük az óvatosságot és körültekintést, a másikuk az őszinteséget - önmagával is. Nehéz mindezekről spoilermentesen írni, de mindenképp

Még több molyos író: Csillagos ösvényen

Csillagmániásként alap, hogy egy csillagos borítójú és című könyvet előbb-utóbb a kezembe veszek így vagy úgy, tehát egyértelmű, hogy nem maradhatott ki Aurora P. Hill története sem, a Csillagos ösvényen. A kötet utazókönyvként került hozzám, és hálás vagyok, hogy a szerző az útjára bocsátotta ezt a jó masszív példányt, mert nagyon élveztem. Habár eleinte kicsit úgy éreztem, hogy sok a fölösleges jelenet, vagy időhúzás, nem tudnám igazából megmondani, de egy icipicit pöröghetett volna jobban is. Először azt hittem, küzdenem kell majd, hogy határidő előtt befejezzem, de a második felétől úgy elvarázsolt, hogy fél nap alatt befejeztem. Érdemes arra felkészülni, hogy bár sok minden kiderül, a történetnek nincs igazán lezárása, sőt, most kezdődik még csak igazán. Emiatt nekem volt egy kis hiányérzetem, de lehet, csak én érzem így. Vagy fiú-lány vagy családi vonalon igényeltem volna egy összeborulást, hogy meglegyen a kötet önálló katarzisa. Nyilván ez egy többrészes történet, de részemről szeretem, ha az egyes részek is rendelkeznek egyfajta kerettel amellett, hogy ott a

Még több molyos író: Ikrek ​Mágiája

Nem sokat tudtam erről a könyvről, amikor belekezdtem, csak annyit, hogy fantasy, és nagyon jó értékeléseket kapott. Én egy kicsit kötözködősebb típus vagyok, de azért nem kell tartani tőlem. Amiről blogbejegyzést írok, azt szeretettel ajánlom is, mert megtalálom, mi az, ami értékes benne, ami miatt érdekes, izgalmas és szerethető a történet. :) Számomra különösen szívmelengető volt az alapszituáció, mert tinikoromban én is fűzögettem egy hasonló történetet, amelyben néhány tinédzser átkerül egy másik világba. Csak az enyémek máshogy jutnak át, és éppenséggel nem vadidegenek, hanem osztálytársak. És persze mást is kell megtalálniuk. Ez a történet vélhetően sosem fog elkészülni a a képzeletemen kívül, de sebaj, mert itt van nekünk Darvas Petra világa, az Ikrek Mágiája. Az elején kicsit elvesztem a nevekkel. Nagyon rövid időn belül kaptunk nagyon sok szereplőt, és még több információt, így nehéz volt követni, ki kicsoda, mi micsoda. Ráadásul a nevek nagy része nem hétköznapi, így ez csak még nehezebbé tette a személyek számontartását. Szerintem egy lassabb, fokozatosabb

Nagy kedvencek újraolvasása: A Vörös Oroszlán

A könyv, amit eddig a legtöbbször olvastam újra. Nem vagyok egy nagy újraolvasós típus, de van, amit egyszerűen muszáj feleleveníteni többször is. Idén télen úgy éreztem, ismét eljött az ideje A Vörös Oroszlánnak. A tizenhatodik születésnapomra kértem, és meg is kaptam. De akkoriban még kicsi voltam hozzá, és beletört a bicskám. Hiányzott még a kellő tapasztalat mind az életemből, mind az olvasmányaimból ahhoz, hogy engem is képes legyen megszólítani az írás. Csak éreztem, hogy ha eljön az az idő, akkor majd sokat fog adni a számomra, és így is lett. Húsz évesen már faltam, és imádtam, ahogy a későbbi újraolvasások során is. Ez a könyv is - épp úgy, mint a Dűne - annyi réteget foglal magába, amennyin az életünk (vagy életeink) során keresztül megyünk. Mindig hordoz valami üzenetet az olvasó számára. A szemszög E/1, cselekmény vagy párbeszédek helyett főként érzések és tapasztalatok, a tanultak leírásából áll a történet. Habár általában jobban élvezem a párbeszéddúsabb regényeket, A Vörös Oroszlán mégis izgalmas, gördülékeny, és letehetetlen. Nem csak lelkileg, de

Nagy kedvencek újraolvasása: A Dűne

Nem fogok rendszert csinálni az újraolvasásokból, de néha ezért előfordulhat velem is. Például ősszel ez a könyv kikövetelte magának, és úgy érzem, az alábbi vallomással még tartozom itt a blogon. :) A Dűne még gyerekkoromban varázsolt el a - sokak által utált, de főleg a rendező által gyűlölt - 84-es film változattal. Lynch hangulatvilága és a Toto zenéje engem kilóra megvett akkoriban. Nem éreztem még azt sem, hogy nem értek valamit, mert valahogy minden hiánynak értelmet adott valami szavakkal leírhatatlan. Ott rezeg a levegőben még így, erősen megnyirbált változatában is. Aztán talán olyan húsz éves lehettem (tízenpár éve tehát), amikor először olvastam, és le lettem nyűgözve. Amit Lynch csak éreztetett, itt szavakba foglalt értelmet is nyert. Olyannyira, hogy még azt is álmodtam, hogy Herbert reinkarnációja vagyok - jó is volna, álmodik a nyomor. :D Szóval, mivel tízenpár éve olvastam, már kevés részletre emlékeztem, azt leszámítva, hogy egyértelműen ultimate kedvenc, dobogós. Viszont az új film kapcsán - amelyben számomra valahogy ott visszhangzott a 84-es hangulatvilág is -

WordPress gyorstalpaló kezdőknek

Ígértem korábban, hogy összeállítok egy WordPress gyorstalpalót. Nos, a január második fele nagyrészt ezzel telt. Két célom van vele: hogy a bloggereknek egy megbízható, jól beállítható alternatívát adjak, és hogy a kisvállalkozásoknak jól kezelhető, online megjelenési lehetőséget mutassak. Bloggereknek: Gyakran látom, hogy problémát okoz egy dizájnos, minőségi, mobilbarát blogoldal összerakása, illetve a Facebook is szeret büntetni bizonyos ingyenes blogszolgáltatókat letiltással, vagy egyéb korlátozásokkal. Ráadásul azt vettem észre, hogy a legtöbb blogszolgáltatónál nagyon nehéz igazán jó, egyedi dizájnt megvalósítani. Adnak néhány egészen vagy kevésbé jó kiindulási sablont, de kicsi a választék, és nehézkes a módosításuk. A WordPress hatalmas választékot tár elénk, és teljesen sablonfüggő, mi mindent tudunk rajta módosítani. Ha pedig hajlandóak vagyunk a CSS-sel is foglalkozni, határ a csillagos ég (lásd blogom XD). Plusz, ha nem szeretnél fizetni egy saját tárhelyért, mutatok egy ingyenes megoldást is, ahol kipróbálhatod a WordPress összes funkcióját korlátozások

Megvalósítás alatt

Előzmények: megvalositas.blog.hu

Megjelent az első könyvem!

Lione Stanislav: Csillagom
A részletekért kattints a képre!

Hírlevél feliratkozás

Kövesd a blogomat!


Légyszi

Ha idézel tőlem, vagy saját képet vinnél, kérlek, nevezd meg a blogomat, és linkelj a blogomra, köszönöm!