Állati nehéz most erről írni. Ilyenkor, amikor mélyen hallgatok a blogon, általában valamiféle hullámvölgyből próbálok kikecmeregni. Sűrű önismereti utazáson veszek részt, ahol gyakran jönnek elő nehéz dolgok. Elvonulok, befelé figyelek, reagálok önmagamra, tanulok, javulni próbálok, és a boldogság egy újabb szintjét megtanulni, megismerni, megtapasztalni.

Szóval nehéz most összeszedni, mit szeretek magamban, de megpróbálom… 🙂

Odafigyelek, hogy amikor dühös vagyok, ne beszéljek indulatból. Annak sosincs jó vége. Kell egy kis elvonulás, míg lecsengenek az érzelmek, és utána általában higgadtan meg tudom beszélni a dolgokat. Ezt pl. szeretem magamban. De ezt meg kellett tanulnom.

Szeretem a hajamat is. Hosszú, fényes, selymes, és nagyon jól áll neki a hennavörös.
Szeretem az alakomat is, amikor épp husibb időszakom van, akkor is íves, nőies. 🙂
Szeretem, hogy fiatalabbnak néznek, mint amennyi vagyok.

Sok minden érdekel. Ez néha hátrány is, mert az egyikért cserébe hanyagolni kell a másikat. De tény, hogy ennek köszönhetően sosem unatkozom. És semmiképp sem szeretnék “együgyűvé” válni, hiába tűnik az néha egyszerűbbnek. Szeretem a széles érdeklődési körömet. 🙂

Meg az empátia. Ez is kétélű dolog, mert könnyen elszontyolodom a borzasztó dolgoktól. Könnyen beleérzem magam a nehéz helyzetekbe, emiatt meg kell tanulnom még ezt kontrollálni, hogy ne engedjem meg magamnak minden olyan pillanatban ezt, amikor nem hasznos. De amikor igenis hasznos, akkor szerintem jó, hogy van ez a képességem. Szóval ezt is szeretem, és nem tervezek megválni tőle.

Szépen lassan haladok afelé, akivé-amivé válni szeretnék. Ezt is szeretem magamban.

A többiek pedig: