Vannak, akiknek nem erősségük a házimunka, és vannak, akik meg túltolják. Van, akinél mindig steril rendnek kell lenni, és nagyság sorrendben kell a távirányítóknak sorakozniuk a dohányzóasztalon, és van, akinél ahogy esik, úgy puffan. Ezeket örökölhetik is gyermekeik, vagy lehetnek szüleik szöges ellentéte is.
Nekünk inkább nem erősségünk. Ezért is jelentkeztem anno Barátnőm ajánlására a FlyLadyre. De ami nálunk biztosan bevált, az a feladatmegosztás.
Amíg én kipucolom a fürdőt, addig te összeporszívózol. Én főzök, te mosogatsz. Úgy vettem észre, nálunk ez a leghatékonyabb. Mindenkinek megvan a felelősségi köre, és ha az egyik csinálja, a másik sem maradhat le.
De sosincs múzeumi rend. Anyu mindig azt mondta, hogy ahol élet van, ott egyszerűen nem lehet (tartós) patika rend. Biztos, hogy ha felmosol, a következő fél órában valaki végigcsattog a sáros cipőjével, vagy kilöttyinti a szörpöt. Ha elmosogatsz, valaki megéhezik, és generál egy újabb adag mosatlant. A saját nehézségeimre pedig azt ígérte, hogy ha gyermekem lesz, meg fog jönni a belső kényszer is, nem fogom külső elvárásnak érezni. Ösztönösen példát akarok majd mutatni, jó példát.
Ebben bízom én is. Mert egyelőre inkább nyűg, szükséges rossz, amire nehezen vesszük rá magunkat. Persze jó tisztítószerrel azért könnyebb. 🙂
Hogy vannak ezzel a többiek?
Vélemény, hozzászólás?